Hanyadik osztálytól csinálják meg a házi feladatot Önállóan az elejétől a végéig es ami fő, Precízen a gyerekek?

Akik folyton azzal jönnek, hogy őt nem ellenőrizték, meg a belső motiváció stb, annak olyan természetű gyerekei vannak, vagy ő maga is olyan.

Nekem a fiam adhd-s. Már oviban mondták, hogy fejleszthetetlen. Nem volt hajlandó semmit megcsinálni. Elvittem egy gyógypedagógushoz, és igen, óra végén csokit adott a gyereknek, ha jól megcsinálta a feladatot. De ő is mondta, hogy sok szülő bírálja őt ezért, pedig főiskolán is ezt tanították nekik. Amikor elmeséltem egy kolléganőmnek, akkor utána lelkesen küldözgette nekem a cikkeket, hogy mekkora nevelési hiba, ha a gyerek jutalmat kap az iskolai teljesítményéért, mert nem alakul ki a belső motiváció. Hát, nem kicsit főtt a fejem, azóta inkább nem mesélem el ezeket a dolgokat senkinek.

És egy egyébként láss csodát, van azért feladattudata a gyereknek! Igaz, hogy ellenőrizni kell, meg átnézni a leckét, de azért odaül. Néha van előtte hiszti, de csinálja. Tudom, hogy van aki már elsőben is egyedül tanul, én is olyan voltam, de nem mindenki olyan! Szerintem egy jó szülő segíti így a gyerekét. Nem mondom, hogy le kell harapni a fejét, ha nem mindenből ötös, de nem lehet ráhagyni a gyerekre a dolgot, mert a legtöbb gyereknél természetes, hogy tanulás helyett inkább játszana.

A lányom is viszonylag önállóan tanul, ő most 8.-ba jár. Néha jön, hogyha nem ért valamit, de alapvetően nem kell minden leckéjét leellenőrizni.

Középiskolában már nem nagyon szeretném ezt csinálni, szerintem már sok lövésem sem lesz a tananyaghoz. Egyetemen meg? Hát, szerintem se járjon egyetemre, aki nem tanul magától a vizsgákra. Utána munkahelyen is anyuka fogja ellenőrizni, hogy megcsinálta-e a gyereke, amit a főnök kért? Szerintem ott már ennek tényleg ki kellett volna alakulnia, ha nem történt meg, akkor nem kell a diploma.

Szóval szerintem alsóban nem árt, ha anyuka átnézi a leckét. Felsőben meg szépen át kéne szoktatni arra, hogy tanuljon önállóan. Egyébként nem is biztos, hogy minden szülő tud segíteni, pl. a nyelvben, vagy matekban. A lányomék osztályában a fél osztály matektanárhoz jár, mert nem értenek semmit, a szülők meg nem tudják elmagyarázni.

Ehhez belső motiváció kell,és azt nem könnyű elérni.

Most így visszagondolva nekem az adta a motivációt, hogy szégyeltem, ha rosszul teljesítettem. Ha hibátlan volt a feladatom az örömmel töltött el, ha hibáztam akkor rossznak éreztem magam. Aki ha hibázik akkor sz..ik bele, nem izgatja, annak te mondhatsz bármit, akkor is sz..ni fog bele.

Akinek meg az anyukája még egyetemen is ellenőrizgeti a feladatait, abból saját erőből (azaz nem anyuci ismerősének a cégénél) biztos nem lesz semmilyen vezető beosztású ember, mert aki 25 évig nem volt képes a saját feladatait megoldani, az a munkahelyén se lesz rá képes.