Büszkék lennétek ebben az esetben?

"Ja, mert az én 98%os társadalomismeret érettségim szrt sem ér"

Ahogy mondod :DDDDD

Ne hasonlítgass már egy emelt szintű kémiát és biológiát társadalomismerethez.Főleg, hogy csak annyit tudsz a témából, hogy "gonosz". Az utóbbira készül az ember egy délutánt,leérettségizik belőle ötösre. Más kérdés, hogy mire megy vele. :D Míg gyakran egy 90+-os biológia-kémia eredményt évek szorgos munkájával is kihívás elérni.Sokaknak másodjára, harmadjára sikerül csak. És ezekben vannak az álmaik.Örülnek, mint majom a farkának, te meg szégyen szemre azt mondod, hogy ez nem lenne büszkeség. Lelkesedés és ambíciók nélkül, nem csodálkozom, hogy te ezt nem tudod értékelni. Nagy kitartásod lehet, ha minden szakot otthagytál, valószínűleg nem tudod, mi az, hogy keményen tanulni, és végsőkig küzdeni a céljaidért. És a saját sikertelenségedet vetíted ki másokra, akik szeretnének valamit az élettől karrier terén.Mondjuk amíg nem voltak ekkora követelmények eléd állítva, addig nem csoda, hogy nem tartod büszkeségnek, ha valaki sikert ér el ilyesmiben. És igen, ha már itt vitatod, hogy ki milyen ember, egy ilyen dolog rengeteg mindent elmond az emberről: kitartó, céltudatos, nagy teherbírású, szorgalmas, azért tanul, hogy mások egészségesek legyenek, nem 2 évig tanulja, hanem egy életre erre kötelezi el magát, nem is beszélve, hogy micsoda felelősség nyomja a vállukat, és mennyi lemondással jár, hogy eljussanak arra szintre, ahová szeretnének. Jó orvosnak lenni a legemberségesebb munka.Ehhez pedig többévnyi tanulás szükséges, ennélfogva a kérdező tanulmányai igenis erénynek számítanak. Mivel nem sok embernek sikerül egy ekkora lécet megugrani. Ha a dokik is úgy állnának a saját szakjukhoz,mint te, a cukrászmester öltené már azóta a sebeket is.

Kérlek, én a rendszerváltás hatásairól írtam, nem valami marhakönnyű dologról.. de mondom, hogy emelt matekom is van, jártam mérnökinfóra, úgyhogy van reál részre(matek-fizika) is összehasonlítási alapom. Sokkal könnyebb volt valamit megérteni és alkalmazni, mint bevágni a sok információt.

Azért írtam, hogy gonosz kémia, biológia, mert akik ebből mentek nálunk, mind halál büszkék voltak magukra és lenézték a többieket. Volt ELTÉS végzett biológus srác a szakomon(infón), meg vannak ismerőseim, az a hatalmas fölény mindenkiben megvan, még abban a vegyészben vagy gyógyszerészben is, aki 2essel csinálta végig az egyetemet.

Mondjuk a közgazdászok, a jogászok, a mérnökök is kicsit beképzeltek, pláne aki csak egy szakon volt(felvételinél sok helyen nem számít hogy matekból vagy társadalomból érettségiztél, mindenhol más a követelmény, nincs egyszerre kettőt elfogadó hely, ezért az angolommal kombináltam, az volt a joker, minden szakra jó)

Wow, elhivatott vagy szakmailag, tényleg árulkodik minden másról.. :)

Tudni akartad, hogy gondolkoznak a szüleid, én leírtam, szerintem úgy, mint én. De ne aggódj, vannak a világon olyanok, akik odáig lennének érted, mint mondjuk az én szüleim, biztos rossz helyre születtünk, nálunk mindig arra voltak büszkék, aki jobb másoknál, többet keres, szebb, magasabb beosztásban van és összegyűjtötte azokat, amik magasabbra emelik a ranglétrán. Köszi, hogy emlékeztettél, hogy nem a szüleim az egyetlen ilyen emberek a világon, nem csak nekem lesz pechem ilyen más beállítottságú szülőkkel.

"Azért írtam, hogy gonosz kémia, biológia, mert akik ebből mentek nálunk, mind halál büszkék voltak magukra"

Nyilvánvalóan azért, mert sok munkájuk volt benne, és végül sikerült. Ki ne lenne büszke, ha két ilyen nehéz emeltet 80-90 százalék fölé írna meg?

"Mondjuk a közgazdászok, a jogászok, a mérnökök is kicsit beképzeltek, pláne aki csak egy szakon volt"

Ha valaki szereti,amit csinál vagy mer örülni a saját sikereinek, az mind beképzelt meg lenéző, igaz? :) Nem tudom, kinél szorul most is magyarázatra, hogy egy, sőt több emelt érettségi /sikeresen elvégzett szak esetén joggal lehet magára büszke az ember.:)

"Wow, elhivatott vagy szakmailag, tényleg árulkodik minden másról" Sok mindenről árulkodik,igen. De az is, hogy online, arc nélkül szrod a sikeres embereket.

Ne keverd a szüleim a kérdező szüleivel. Az enyémek nemegyszer mondták már nekem, hogy büszkék rám.

Hihetetlen, hogy te csak ebből annyit látsz, hogy szebb, jobb, okosabb másnál. Szó sem volt összehasonlításról. Arról volt szó a kérdésben, hogy magára a teljesítményre büszkék-e a szülők, nem volt senkihez viszonyítva.

Menthetetlen vagy. De nem is vitatkozom tovább veled, láthatóan nem érted, miről beszélek. Nem ismered a kemény munka utáni siker örömét, és akin ezt látod, azt degradálod. Csak ismételni tudom magam, a saját megkeseredettségedet vetíted ki másra. De a válaszaidra adott értékelésekből az derül ki, hogy nem csak én gondolom így.

Tudom, már nem mostani a kérdés, azonban szeretném megosztani a gondolataimat azzal a pár emberrel, aki esetleg idetéved még.

Amikor felvettek az orvosira, rögtön telefonáltam is édesanyámnak, hiszen a sok évnyi kitartó tanulás meghozta a gyümölcsét: egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a célomhoz, amit már kisgyerekként kitűztem magam elé, amiért keményen dolgoztam tizenkét hosszú éven keresztül. Ráadásul első próbálkozásra felvettek, viszont végül nem Budapestre, hanem Szegedre (négy ponton múlt). Mondjuk annyira nem is bántam, alapból Szeged felé húzott a szívem.

Mikor ezt elújságoltam kedves jó anyámnak, konkrétan leb_szott telefonon keresztül, hogy mi az, hogy CSAK Szegedre vettek fel?! Mert hát a Semmelweis Egyetem a legjobb az országban, nemzetközileg is elismert, stb.

Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, bár utólag visszagondolva, számíthattam volna arra, hogy így fog reagálni, elvégre soha, egyetlen egy dicsérő szava nem volt hozzám. A tanulmányi eredményeim nem igazán hatották meg, sem a versenyeredményeim, ugyanis alap elvárás volt az ötös bizonyítvány meg a helyezések. Amikor elküldtem neki a színkitűnő érettségimet Messengeren, küldött rá egy like jelet. :DD

Pedig annyira, de annyira szerettem volna, ha osztozik az örömömben, ha osztozik velem a sikeremben. Annyira vágytam arra, hogy végre egyszer az életben kapjak tőle pár elismerő szót, erre elintézte, hogy rossz szájízzel gondoljak vissza arra a napra. Bezzeg a munkatársainak meg a rokonoknak ömleng, hogy jaj, az ő lánya orvostanhallgató, és milyen jól tanul.

Tehát, hogy megválaszoljam végre a kérdésed: igen, nagyon is büszke lennék a gyerekemre, ha bekerülne orvosira, mert tudom, milyen keményen kell érte küzdeni. S ahhoz, hogy el is végezd az egyetemet, még több kitartásra és munkára van szükség. De akkor is büszke lennék rá, ha villanyszerelő lenne. Mert számomra az a fontos, hogy ki tudjon teljesedni az általa választott szakmában, hogy elégedettséggel töltse el, amit tanul, s amiben később dolgozni fog. Ugyanígy büszkeséggel töltene el, ha a művészetek, a sport vagy a zene területén érne el sikereket.