Büszkék lennétek ebben az esetben?

Egyébként is büszke vagyok a fiamra.

Ha bejut egyetemre, ha nem.

Akkor leszek büszke, ha ÁLLAMIRA jut be.

Egyébként nehéz kérdés, a múltkor akkor voltam rá büszke, mikor eszébe jutott magától kinyitni az ajtót egy babakocsis nőnek(akinek én nem nyitottam ki) pedig 6 éves csak.

Nem tudom megmondani, általánosan elmondható, hogy arra vagyok büszke, ha valamiben gyengébben teljesít és mégis meg tudja csinálni utána.. Tehát ha a gyerekemnek extra magas iqja van, vagy extra szorgalmas, esetleg mindkettő, akkor nem nagyon érdekel, de az én "tank", figyelmetlen gyerekem figyeli a környezetét és magától eszébe jut segíteni máson, akkor lehidalok:)

Ha a gyerekem butácska lenne, vagy irtó lusta, akkor büszke lennék akkor is, ha csak leérettségizik. Minden attól függ, mit gondolnak rólad a szüleid. Ha azt gondolják lassú vagy lusta vagy, el lesznek ragadtatva az orvositól. Ha azt gondolják csúnya vagy, vagy kiállhatatlan, akkor párkapcsolat miatt lesznek oda meg vissza, esetleg szépségversenyért vagy kedvességért.

Egyébként doki akarsz lenni magad miatt? Mind azt kívánjuk a gyerekeinknek, hogy kiteljesedhessenek. Ha ehhez eggyel közelebb kerültél, akkor örülni fognak, de ez nem vonzza automatikusan a büszkeséget.

Nekem is időbe telt megértenem, akkor sikerült, mikor szülő lettem. Arra vagyunk büszkék, ami szerintünk nem megy a gyereknek, mégis magától(vagy gyakorlás hatására) fejlődött benne.

Természezesen büszke lennék rá.

E mellett akkor is büszke leszek, ha egy ügyes cukrász lesz belőle,de orvosira bejutni ( és főkepp elvégezni) azert nem semmi,es nyilván büszkélkednék vele.

Nagyon büszke lennék rá. Ez nem is kérdés, ez hatalmas dolog.

Biztos, a te szüleid is nagyon büszkék, csak előfordulhat, hogy veled szemben ezt nem tudják jól lekommunikálni, de ismerőseiknek meg dicsekednek. :)