Akinek jó tanuló a gyereke, hogy értétek el ezt?
Nekem semmi motivációm nem volt, a szüleimet sem érdelelte, hogy hogy tanulok - vagyis de, néha lecsesztek, de még véletlenül sem segítettek semmiben, nem érdelelt semmi. Most elsős a lányom, a matek jól megy, de minden mást le***r, a háziért is veszekedni kell, gyakorolni nem hajlandó! Most jönnek a félévi felmérések, az olvasás annyiban kimerül, hogy lebetűzi a szavakat, de az egybe olvasás nem megy, az írás is tragédia! Sem az ösztönzés, sem a büntetés nem használ, odaülök mellé, csak rá figyelek, ő meg minden másra! Teljesen hidegen hagyja az egész!
A rokonságomban és a pároméban a párom és én vagyunk az egyedüliek akik nem (voltak) kitűnőek.
Nem tudom, hogy a többiek hogy csinálják! (a párom testvére nagy stréber volt, ő magát ösztönözte)
Én nem azt várom, hogy kitűnő legyen, de azt semmiképpen nem akarom, hogy olyan legyen, mint én, hogy a hármas már szuperszenzációsnak számított és már általánosban is csoda volt, ha simán megvolt a kettes év végén.
Ti hogy csináljátok? Mivel lehetne rávenni, hogy legalább ne le****ja?
válasza:Szerintem ha pozitív hatásra gondolsz, akkor példamutatással. Pl. én is hallgató vagyok, folyamatosan tanulok, olvasok, és közben pozitívan élem meg, nem kényszerből csinálom, hanem mert kedvem van hozzá és látom a hasznát. A gyerek ezt látja.
Gyerekkoromban nálam is az volt viszont, amit már többen írtak: szülői nyomás és megfelelési kényszer, ami tök gáz, ha hármast kaptam valamire, simán sírva mentem haza. Na ez viszont nem jó.
válasza:#9!
bízom a fiamban, jó feje van. Mint írtam, sosem voltam kitűnő (vagyis 3.-ig), utáltam és nem tudtam tanulni. És valóban én is félbehagytam egy egyetemet... majd a következőt köztársasági ösztöndíjjal végeztem és jelenleg éppen a 3. diplomámra gyúrok.
válasza: válasza:Hu igy csak megutáltatod vele a sulit.azta olvasni is alig birtam
Stressz ideg büntetés kinlodás.
Hát nem igy kell.
Már eleve ovitol kezdve jokedvvel örömmel a matricazos feladatozos fütetek, pozitiv(es nem negativ!!)megerősitesek, pl ha vmivel.megizzadt akkor pacsi, soha nem hangozhat ugy mintha büntetés lenne pl azonnal ülj le a házihoz!nem jatszhatsz!!,iskolárol nem szabad negativ felhanggal beszélni, a segitség csapatmunka legyen, stb stb
Végül átszámítva az olvasás 4, az írás 5-ös lett, szóval jó ez, csak minket b a sz fel azzal itthon, hogy pl ma is 5! órába telt mire befejezte a házit amit ami egyébként ha naggggyon lassan is csinálta volna bőven 10p alatt kész lett volna!
Oviban őt nem a matricázgatás érdekelte, hanem a matek, jutalmazásos rendszert próbáltam felállítani, magasról le***rta, ő nem az a fajta akit a jutalmazás ösztönöz (engem sem lehet(ett) ezzel soha)
válasza:Amíg kicsi, ha valami nem jól sikerül, akkor rettenetesen körbesajnálom a gyereket. Vigasztalom, hadd érezze, hogy neki most tényleg nagyon rossz.
És persze megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a baj. Nem érti? Már az előzményeket se értette, és így reménytelen, hogy felvegye a fonalat? Főleg a nagyobbaknál igazán nem mindegy, hogy valaki azért kap egyest a dolgozatra, mert elfelejtette, hogy másnap témazáró, és nem tanult, vagy teljes erőbedobással küzdött, és ennyi telt tőle. Lehet, hogy rossz technikával tanul, leblokkol, nem tudja rendezni és megfogalmazni a gondolatait, de lehet, hogy tényleg nem képes többre.
Mindenesetre az alap hozzáállásom az lenne, hogy bármi a problémája, az az ő gondja. Én legfeljebb segíthetek megoldani, ha ő ezt szeretné, és megkér rá. Elmagyarázhatom, amit tudok, szerezhetek korrepetáló tanárt, pszichológust, segíthetek elintézni, hogy más szakot tanulhasson, vagy rendezze a konfliktusát a tanárával.
válasza:11-es, tehát hallgató vagy, értem. Gyereked van? Majd beszéljünk erről újra, ha lesz.
Nekem 2 diplomám van. Sosem volt gondom a tanulással, eszem is van, szorgalmam is. Mindkét gyerekem adhd-s. Az iskola elején vért izzadtunk. A tanítónő speciális iskolába akarta küldeni a gyerekemet. Pedig nem buta, csak nem tud hosszan figyelni. Minden motivációt kiöltek belőle. Hordtam gyógypedagógushoz, pszichológushoz. Természetesen minden oldalról én voltam a hibás. Az egyik azt mondta miért nem tanulok vele minden nap éjszakáig, ha nem megy. A másik azt mondta, hogy miért nem hagyom már békén. Nagy divat most Vekerdy (Isten nyugosztalja), na ő pl, azt mondja, hogy "szard le az iskolát", szó szerint ezt írta. Adhd-s szülői körökben ő az etalon. Én ezzel sem értek egyet, egy gyerek nem fog egyedül odaülni, pláne, ha kudarcélmény neki az iskola, inkább feladja, a szülőnek is kell segíteni.
Szerintem valahogy az arany középutat kell megtalálni. El kell fogadni, hogyha ne jó tanuló a gyerek, nem minden az. Én sem vittem sokra a sok papírommal. Attól még lehet boldog ember.
11-es válaszra visszatérve, valahol azt olvastam, hogy az IQ 100 körül konvergál. Tehát ha van egy pár, akiknek 130-as az IQ-juk, akkor nem lesz 150-es IQ-ja a gyereknek, hanem inkább visszatér 100-hoz. Én teljesen ezt látom, nálunk az iskolai zseni a helyi konyhás néni fia. Persze nyomatja is anyuka nagyon, semmi nyugta a gyereknek. Ha a szülő rossz tanuló volt, akkor a gyerekével akarja elérni azt, ami neki nem sikerült. Ha a gyerek kellőképpen simulékony, akkor próbál is megfelelni a szülőknek. Ha a gyerek kicsit lázadó típus, akkor ez az ellenkezőjébe is átfordulhat.
Én most ott tartok, hogy hagyom egyedül a gyereket. Ha kell segítség, szól, segítek, de egyébként tanuljon egyedül. Négyeseket kap, szerintem tudna többet is, ha akarna, de ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!