Nálatok mennyire jött be ez az online tanítás?

Nálunk pont az ellenkezője.

Itthonról dolgozom két alsós gyerek mellől. A 3-os még csak-csak csinálja önállóan a dolgait, bár sokat kell noszogatni. Náluk minden feladatot fel kell tölteni délutánig, néha belecsúszunk az estébe, de amúgy rendben van.

A 2-os viszont csak akkor tanul, ha ott ülök mellette, amit 4, vagy inkább fél 5 előtt nem tudok elkezdeni. Bár neki is előbb-utóbb mindene megvan, de folyamatos csúszásban vagyunk, hétvégén pótoljuk a legtöbb anyagot. Ezt elmeséltem a tanító néninek - mert mindenkit felhívott, hogy megy a dolog -, aki közölte velem, hogy ez nonszensz, mert az osztályban az összes többi gyerek önállóan tanul úgy, hogy magára csukja a szobája ajtaját, és rá se kell nézni... Okozott pár kellemetlen percet.

Szóval nekünk megy, de döcög. Hogy más mit csinál, nem érdekel, nekem nem fáj, ha más gyereknel ennyire sem megy.

Nekem úgy alapvetően nem lenne gondom, ha csak ezzel kellene foglalkozni. Nálunk a férjem home-ozik, én nem, csak a másodikos fiammal tanulok. Viszont eljönni nem lehet mellőle, mert olyan feladatokat kap sokszor, ami komplex, és egyedül nem tudná megcsinálni. Nekem személy szerint a készségtantárgyakkal van bajom, a technikával, rajzzal. Sajnos ezek nekem sem mennek annyira, a gyerek meg full vakon van, csak nagyon alap dolgokat tud rajzolni pl. :-D.

Nem lenne probléma egyébként, ha mellette nem kellene más házi munkát végezni, főleg a főzést. Ráadásul nálunk van karate is délután, verseny is van minden héten. Nem gondoltam volna, hogy a karate edző is én leszek, mivel természetesen nekem is kell csinálni vele együtt, illetve korrigálni a gyakorlatsort.

Eléggé szokott stresszelni az, hogy mindig precíz, alapos munkát küldjünk el, határidőn belül. Eddig azért sikerült ezt teljesíteni, de sokszor nem könnyű.

Mi minden délután lemegyünk játszani az alattunk lévő füves területre, ott van pár kisfiú, bicikliznek, fociznak.

Mi elboldogulunk vele, de nem a legjobb.

Azt azért tudnod kell, hogy sok családban kvára nem érdekli a szülőt, hogy mi van a gyerekkel, tanul-e, készül-e. Nem foglalkoznak vele. Nálunk van több ilyen osztálytárs.

És van másik iskolából olyan barátnő, ahol az egyik tanár irreálisan sokat követel és olyan anyagokat, amik tényleg újak - és bármennyire is a pedagógus most is dolgozik, azért be kell látni, hogy jelenleg a szülő dolga (munka mellett/után) tanítani a tanár/tanító útmutatásai (ha van) alapján.

Szóval nem mondom, hogy bejött, de mivel csak ismétlés és gyakorlás van, max új olvasmány, így nem fogunk belefulladni, még ha a gyerek néha úgy is érzi. Persze mindezt du 17-20 között, mert addig dolgozom. És itt máris láthatod, hogy nem hanyagság, ha pl nem néz rá a gyerekre valaki. De nem mindenhol van kistesó, aki miatt otthon van a szülő, vagy home office, vagy eltartott anyuka (nálunk az ilyenek mondják legnagyobb pofával, hogy nem kell siránkozni. A büdös életbe nem rakott keresztbe egy szalmaszálat sem).

"De jó Nektek, akiknek csak classroom van. Nekünk classroom, redmenta, kréta, gmail, viber csoport, zoom, okosdoboz, Google felhő, és pár tanárnak saját e-learning oldala van. Már Excelben próbáljuk vezetni, ku, hol mit adott fel.. Egy agyrem az egész nálunk emiatt."

Mondjuk attól, hogy használtok okosdobozt, redmentát, e-learninget, még lehetne "csak" classroom.

A tanterem egy összefoglaló felület, ahova mindezeket be lehet adott órához linkelni, és egy felületről kiindulva tud a gyerek mindent megcsinálni, majd ha kész, ide képeket, doksikat becsatolni, jelölni, ha leadja a feladatot.

A több program azért van, mert a classroom jó keretet ad, de pl számonkérésre, beszélgetésre sokkal alkalmasabbak a másik oldalak.

Nálunk teljesen jól működik így.

11.

Amit a 2.os tancinéni mondott, arra csak annyit, hogy HISZI A PISZI!!! :D

Itt nem csak a lányom tavalyi tanulmányi készségeiről van szó, hanem magamból indultam ki... 7-8 éves gyerekek, szépen önállóan, felügyeletet nem igényelve tanulnak. Aha.

Én meg az angol királynő vagyok.

(Elhiszem, hogy van ilyen gyerek, de azt nem, hogy a nagy többség)

Egyetértek az utolsóval. A classroom egy keretrendszer, simán oda lehet linkelni az okosdobozt a learningappsot, felrakni a videókat és egyéb fájlokat. Nálunk is az van, én nagyon szeretem. Átlátható, figyelmeztet a határidőkre stb... Tanárként egyetlen menüben átlátom ki mit adott vagy nem adott le. Pár kolléga ugyan megpróbált külön utakon járva e-mailt, facebook csoportot meg hasonlókat, de látva az eredményt az igazgató két hét után közölte, hogy tananyag innentől csak a classroomban. Igaza is volt, van a szülőknek így is van elég bajuk amikor 2-3 gyerek összes tanulni valóját kell töltögetni, nehogy még arra is figyelni kelljen, hogy melyik tanárnak melyik felületen mikorra kell mindez.

Kapcsolattartásra meg ott a face vagy a zoom.

Bejönni nem jött be, mert alsóban nem túl hatékony. Szinten tartásra elég. Mondjuk megtanultam elengedni, meghatároztam, hogy mi az ami igazán fontos (pl. szorzótábla) azt gyakoroljuk rengeteget számtalan felületen. A többi vagy nem fontos és elmarad vagy marad szeptemberre.

Nálunk is az a baj, hogy túl sok felületen küldik az anyagot. Ráadásul egy nap elosztva, van aki reggel 7, de van, hogy délután 3-kor. Egy csomó idő és energia egyáltalán összeszedni a tanulnivalót. Ráadásul az edmodo nehezen kezelhető, még a magyar szöveget is átfordítja más magyarra... Elképesztő.

Most a matematika tanárnéni kezdett el zoom-olni, (jókor...) de a legjobb, hogy nem közli időben az időpontot. Igaz, ezek "csak" megbeszélések voltak, de kettőről is lemaradtunk.

Szóval igazán a zűrzavar zavar, egyszerűen nem értem, miért nem lehetett figyelni más iskolákat, ahol jól működik az online oktatás, és koppintani a módszert. Miért? Miért?

És a másik, önálló tanulás. Ha-ha-ha. Egyre több gyerek küzd figyelemzavarral, tanulási nehézséggel, egyik tanár sem veszi a fáradságot, hogy másképp küldje az anyagot. Ugyanannyit kapnak, mint a többiek, ugyanolyan elvárással.

Bezzeg fenntartásilag 2 főnek számít az intézményben az SNI-s fiam, otthon ezt hogyan érvényesítsem?

"Amit a 2.os tancinéni mondott, arra csak annyit, hogy HISZI A PISZI!!! :D"

Utána én is felhívtam pár anyukát, hogy meséljék már el, náluk ez hogy van, és kiderült, hogy egyszerűen hazudtak a tanító néninek... Ami azért baj, mert én pont azért voltam őszinte, hogy jelezzem, nem egyszerű, amit kér, de mivel mindenki bólogatott, hogy ez így szuper, ahogy van, és az átlag 8 évesek tök fegyelmezetten tanulnak egyedül, most mi lettünk elkönyvelve bénának meg lustának.

Nekem is bajom ez utolsó...

A tanítónéni "háta mögött" mindenki elégedetlenkedik, meg minden este 11-ig tanulnak (3. osztály), és nem merik/akarják bevallani, hogy ez sok.

Joggal hiszi akkor a pedagógus, hogy nem sok amit kér.

Én se értem, miért nem lehet őszintének lenni.