Ötödikes lányom érti a matekot, de rettenetesen számol. Tippek?

Utolsó, ha rákeresel a munkamemória és a matematika szavakkal, számos tanulmányt találsz a témában, olvasd el őket.

Egyébként a 10. válaszoló által írtakra (miszerint a tanárai rontották le nála a matekos képességeket) is van már egy konkrét „kórkép”, a matematikai szorongás. Sajnos nem egy olyan gyereket ismerek, akik a rossz tanítási módszerek miatt nem tudja és utálja a matekot, van köztük olyan, aki olyan szinten szorongott, hogy konkrétan rosszul lett már egy négyzetrácsos lap láttán is.

A gyerekem különtanára a felvételi előtt azt mondta, örül, hogy végre egy olyan gyerekkel találkozik, akit érdekelnek a matematikai problémák, és képes és hajlandó is a logikus gondolkodásra, mert tapasztalata szerint az általános iskola végére a gyerekek zöme rühelli a matekot – azért ez elég sokat elmond az oktatásról szerintem.

Nézd, én nem vagyok szakember, javaslom, keress rá a „A matematikai tanulás eredményességét befolyásoló tényezők” című cikkre, erről a témáról szól.

Idemásolom a bevezetőjét:

„A számosság fogalmának kezdetei már csecsemőkorban megfigyelhetők, melyek egész életünkben elkísérnek. Ez az alapja a 3–4 éves korban megjelenő számlálásnak. Az

ötéves gyermek már 15-ig el tud számolni, a nyolcéves aritmetikai műveleteket végez. A számlálási algoritmustól való elszakadás akkor jelenik meg, amikor az emlékezeti tárból történik az előhívás, például a szorzótábla

visszamondása esetén (Csépe, 2005). Az aritmetikai képességek vonatkozásában nagy szerepe van a hosszútávú memóriának és a munkamemóriának egyaránt (Márkus,

2007). A munkamemória működtetése elengedhetetlen

a feladatmegoldások közben (Ashcraft és Krause, 2007). Ha a gyermeket valamilyen oknál fogva sikertelenség éri matematikaórán, azonnal megjelenhet a teljesítményszorongás, amely blokkolja a munkamemóriát,

vagyis agyunk azon képességét, hogy mialatt új információt tárol, egyidejűleg valamilyen műveletet is végezzen vele (Ashcraft és Krause, 2007).”

Igen, ez pont az, amit mondok. A munkamemória az egy pár perces dolog, arra kell, hogy feladatmegoldás közben az előző elemet ne felejtsd el. Tehát hogy vki kiszámolja, mennyi 4x5.

Ha nem kiszámolja, hanem mint egy memoritert felidézi, akkor az nem számolás hanem előhívás.

Pont erről szól a szorzótábla megtanulása, hogy ne a munkamemóriàt, hanem a hosszú távú emlékezetet hasznàlja hozzá valaki.

Kicsit utánaolvastam, és látom, valóban, a szorzótábla felidézését a „verbális számreprezentáció” fogalomkörébe sorolják, vagyis verbálisan kódolva magoljuk be azt, utána nyilván a hosszú távú memóriából hívjuk elő.

Viszont egy ilyet is találtam:

„…a munkamemória olyan forrásokat vesz igénybe, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú memóriából lehívott információk és az aktuális bementi információk integrálását, és a gyenge munkamemória-teljesítmény éppen ezekre a fontos kognitív tevékenységekre van hatással (Swanson et al. 2004, idézi Gathercole 2006).”

Mint írtam, nem vagyok szakember, de az idézett szövegből úgy értem, a gyengébb munkamemória így hathat a szorzótábla előhívására.

Lehet, de akkor nem számolna jobban, mint felidézne szerintem.

Persze a munkamemória hathat a figyelem fenntartása mellett az előhívásra, de sokkal kevesebb idő és figyelem rávágni, hogy 9×8=72 mint összeadni 9db 8-ast.

Persze a tanulás folyamatára is hathat, csak nem is úgy tanuljuk meg ezeket, hogy sokszor összeadjuk és megjegyezzük.

Érdekes mindenesetre