Amikek az elsős gyereke a Meixner féle "Játékház" c. könyvből tanul hol tartanak?

Anno mi is Meixnerrel tanultunk, csak nem

Játékház, hanem Olvasni tanulok volt a címe. 83-van voltam elsős, a téli szünetre a Török és a tehenek volt feladva, azzal kezdődött a második kötet :) Csak ma szeretik a szülők hangoztatni, hogy szegények, karácsonyra olvasni kell. Régen is kellett, ez a normál tempó.

Az én elsős fiam is ebből tanul.

A sz-betűnél járnak.

Nekem is nagyon gyorsnak TŰNIK, de a gyereknek nem gyors.

Iskola előtt alig ismert pár betűt, most viszont szépen olvassa össze a szavakat, rövidebb mondatokat.

Minden délután gyakorol és hétvégén is, magától veszi elő a könyvet, szívesen olvas. Neki ez szórakozás, mindent próbál elolvasni, ami az útjába kerül, így szerencsénk van :)

De egy kevésbé szorgalmas vagy csupán nehezebben tanuló gyereknél bizony könnyen okozhat lemaradást, nem lassú a tempó.

Írásból lassabban haladnak, de nagyon sok az írni való naponta, ez már annyira nem tetszik a fiamnak, de megcsinálja.

Az hogy valami már 30 éve ugyan úgy van, nem jelenti azt hogy az úgy jó.

Mi is karácsonykor már ismertük az összes betűt, nekem nem okozott gondot, viszont több osztálytársam még középiskolásan is nyögve nyelősen olvasott.

Szia. Én ebből (is) tanítok.

Semmilyen könyvből nem kell megtanulniuk az összes betűt az első félév végére, és karácsonyra sem. (Igazából az első KÉT év végére kell, más szabályozás nincs, de persze első osztály végére végezni szoktak a normál iskolákban.)

Azért kár a tempót összehasonlítani, mert minden osztály más összetételű, eltérő, hogy kivel hogy lehet haladni.

De: biztos észrevetted, hogy ezzel a módszerrel a gyerekek egy betűnek csak a kisbetűs változatát tanulják, utána jönnek majd a nagybetűk. Tehát nem összehasonlítható a másik olvasókönyvekkel, ahol egy napon tanulnak kicsi, nagy, írott és nyomtatott betűket. Szerintem ezért tűnik gyorsnak a tempó.

Az olvasást mindig kell otthon gyakorolni.

Mint gyógypedagógus mondom: én örülnék, ha a saját gyerekem a Játékházból tanulhatna.

Az én elsős kisfiam is abból tanul. Néha bennem is felmerül, amikor újságolja, hogy megint új betűt tanultak, hogy talán picit gyors a tempó, a fiamon viszont azt látom, hogy nagyon jól veszi az akadályokat, imádja az új betűket, élvezi az olvasást, szóval Vele együtt örülök, nem töröm le.

Hál' istennek nekünk olyan osztálytanítónk és napközis tanítónénink van, akik nagyon nagy figyelmet fordítanak a gyakorlásra. Minden gyerkőccel külön-külön le tudnak ülni délelőtt-délután gyakorolni, így én nem érzem felületesnek az újonnan megszerzett tudást. Itthon kötelező jelleggel nem kell gyakorolni, ugyanakkor a kisfiam annyira szeret olvasni, hogy ott és akkor gyakorol, amikor csak tud. Az eddig elsajátított betűket már folyékonyan olvassa, sőt a még nem tanult dupla betűket (sz, ty, gy)" is gyönyörűen kiolvassa.

A férjem tanár, Ő nagyon boldog, hogy a Meixner-módszerrel tanítják a kisfiunkat olvasni.