Mikor ette a babátok azt amit ti? Napi szinten

Én külön főztem a babának, ált. csirkemellet + vmi. főzeléket (azaz zöldségpürét, amit később egyre darabosabbra hagytam, de nem volt rántás, habarás rajta, hanem néha saját magával, néha burgonyával, v. később (1 éves kora után) kevés kukoricakeményítővel sűrítettem be).

Én azokat sohasem értettem, akik a főételből csak a köretet adják, tekintve, h. az többnyire csak szénhidrát, a fehérjét a hús/hal, azaz a feltét tartalmazza.

+ a legtöbb ember tesz az éltelébe sót, még ha nem is főz sósan, az így is jóval több, mint amire egy csecsemőnek szüksége van + az első étkezésekkor (első negyedév) örökre rászoktatja a sós ételekre, h. később is az legyen a megszokott, pedig a kicsiknek még sokkal kifinomultabb az ízlelésük, és legtöbben megennék ua.-t feleannyi v. szinte 0 sóval is, a zöldségek természetes ízét is finomnak érzik, kár elrontani őket...

Most jön az, h.: "Hogy szerette, meg majszolta a kolbászt meg a pörköltet!" - nyilván éhes volt már ebéd- v. vacsoraidőben, és ha azt adtak neki, akkor azt ette. Nyugi, a párolt halat cukkinivel v. borsópürével is szerette volna, ha azt adtak volna neki. :)

(De van az úgy, h. az urunk azt nem szereti, és hát egy 30 éves ember emésztése mégiscsak fontosabb és érzékenyebb, mint egy pár hónapos csecsemőé, meg aztán anyukának sincs hangulata bajlódni a külön főzéssel...)

Most meg majd jön az, h. 'régen is megettünk mindent', ... (Akkor azért más tudásszinten voltak öreganyámék, meg nem is nagyon volt mit - az én szüleim az ötvenes években születtek, örültek, ha padláslesprés után volt mit enni.) De most azért jobban élünk, és a tudományt is érdemes a szolgálatunkba állítani (nem csak IPhone, hanem táplálkozástudomány formájában is).

A minden/felnőtt kaja csecsemőkkel való megetetéséhez annyit, h. napjainkban rengeteg mindenféle bélbajos ember van: Laktóz- és gluténérzékeny, ill. azok, akik 50 éves korukra nem tudják megemészteni az uborkát, a paradicsomot, a paprikát, a hagymát, a káposztát, a babot, stb., puffadásgátlókon meg hashajtókon élnek - ezeknek a problémáknak a nagy része a csecsemőkori nem megfelelő (=az életkornak) táplálásból alakul ki.

De hol lesznek már egyeseket, mikor a gyerekük 40-50 éves lesz?

Előbbi, igazad van, a közös étkezések tényleg fontosak, de ki állította, h. a különböző ételeket nem lehet egy asztalnál megenni?

+ a pépesített, pürésített ételek nem nevelési céllal, (v. annak hiánya miatt) készülnek a kicsiknek, hanem praktikusan azért, h. könnyebbé tegyék számukra a rágást (a minimális fogacskáikkal a bevezetés elején), ill. az emésztést, mivel még nincs hozzászokva gyomruk a nagyobb darabokhoz. Szóval ez vmi. átmenet a folyékony és a szilárd ételek között.

A kolbász nem csak a botulizmus miatt kerülendő az első években, hanem a darabossága, a zsír- fűszer- és sótartalma miatt is.

Szerintem az nem nagy tragédia, és még van rengeteg idejük, h. megtanulják a különbséget a spenót, sóska, cukkini, borsó és brokkoli között :)