13 hónapos a fiam, idaig minden ételt teljes fűszer só cukor mentesen etettük. Nem volt semmi édesség sem, de ma rokonoknál evett szaloncukrot és sütit amiben kakaó meg cukor és ki tudja mi volt. Lehet gond belőle?

Én azt nem értem, ki mondta, hogy a fűszer a nátriumglukonát.

Fűszerek szerintem: bazsalikom, majoranna, kapor, rozmaring, kakukkfű, pirospaprika, babérlevèl.

Utóbbi 2 kivételével itt nőnek a kertben...

Azért lett kiütéses a gyerek, mert szarul vezetted be az ételeket (sehogy).

Egy 13 hónaposnál pedig még életkori sajátosság egy minimál hurkásság és egy kis pocak. Hiszen most indul be a mozgásfejlődése rohamosan.

Az első gyerekem hasonlóan etettem, plusz két éves koráig szoptattam. Az étkezés tisztasága kiemelt fontossággal bírt számomra, sokat idegeskedtem emiatt, pláne ha a nagyiknál voltunk. Másfél éves korában gasztroenterológiára vittem, mert állandóan híg volt a széklete. Fruktózintoleranciát állapítottak meg, terhelés után kilégzéses teszttel. Állítólag ez elég sok kisgyereket érint, élettani dolog, az egészséges szervezetet is meghajthatja a sok fruktóz, csak sok gyerekek fokozottan érzékeny rá, amíg nem elég érett az emésztőrendszerük. Majd kinövi valószínűleg. A diéta alatt zöldségeket és gyümölcsöket csak nagyon módjával, nagyon odafigyelve ehetett. Hüvelyesek, krumpli, gabonák, tojás és hús, meg néhány alacsony fruktóztartalmú zöldség voltak a biztonságos alapanyagok. A tejtermékekről is letiltott a doki. Nem így képzeltem az egészséges étrendet, a diéta alatt állandóan úgy éreztem, hogy egészségtelenül kell etetnem, mert azelőtt rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettünk. Innentöl még stresszesebb dologgá vált a táplálkozás. A tünetek pedig nem múltak. Egyre szigorítottam a diétat, egyre kisebb fruktóz vagy szacharóz tartalmú ételeket készítettem, hátha az segít, de nem. Közben a korábbi elveimet is tartottam: biokaják, rostdús, zsírszegény ételek, nagyon kevés só. A híg széklet pedig kitartott. Két éves elmúlt már, amikor elegem lett az evés körüli hajcihőkből. Kapott mindenfélét, nem figyeltem többé a fruktózra, cukorra, adtam tejterméket is (az arra való érzékenységét ugyanis nem mutatta ki teszt, csak a gasztrós jobbnak látta nem kockáztatni), evett mindent mindenhol, nem vitáztam többé a nagyikkal sem, ők meg boldogan tömték belé a túrórudit, többé nem gondoltam károsnak az ételeket, és ezzel egyidőben egyik pillanatról a másikra a tünetek megszűntek. Nem tudom azóta sem, hogy az egyidejűség jelentett-e ok-okozatiságot is, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a tüneteket valójaban a táplálkozáshoz való stresszes, szorongó hozzáállásom idézte elő. Nem mintha latványosan idegeskedtem volna előtte, de ezek a picik egészen hozzánk vannak nőve, a lányommal különösen szimbiotikus volt a kapcsolatunk, minden érzésemre, gondolatomra rezonált.

Azóta eltelt 10 év, normális gyerekkorral, sütikkel, szülinapi tortákkal, csipszekkel olykor, nehezebb időszakainkban gyorsételekkel, és egy egészséges, sportos, boldog kiskamaszom lett, aki saját maga alakítja ki az ételekhez való hozzáállását, így kb. 2-3 éve kezdte érdekelni az egészséges étkezés, persze csak módjával, és szerintem ez így van jól. Semmire sem allergiás, semmire sem érzékeny, tökéletes az emésztése, azt ehet, amit csak akar. És szerintem ez a szabadság érzés része a testi és mentális egészségnek.

Ekkora épp csak nem babàk még pocakosak lehetnek simán. Sertéshúsban sok a vas.

A fokhagyma egészséges és a vàmpírokat is elűzi.

Szerintem is gáz amit az óvik csinálnak de a ló túloldalára se kell átesni.

Az tény hogy nem jó ha a megkérdezésetek nèlkül etetik.