Hétköznap teljesen egyedül egy kisbabával?
Sziasztok.
A párom külföldön dolgozik kisebb nagyobb megszakításokkal elég régóta. A baba születése előtt megbeszéltük, hogy ha megszületik a babánk, addigra itthon vállal munkát. Kicsivel több kiadásunk lett, úgyhogy nem hagyta abba a külföldi munkát. Elég nehéz, hogy semmi segítségem nincs hétköznap. Látom, hogy mások is megvannak itthoni fizetésből, de ő nem akarja lejjebb adni, szerényebbre venni az életszínvonalat. Jó szakmája van, amivel jól keresne itthon is (persze nem annyit, mint külföldön). Nagyon elszomorít ez az egész. Hiába mondtam már neki többször. A barátai szerint úgyse fogja sokáig ezt bírni, hogy nincs itthon velünk csak hétvégén. Én nem ezt látom rajta.
Azoknak a véleményére lennék kíváncsi, akik hasonló helyzetben vannak/voltak vagy ismernek ilyet.
Első körben gondold végig az alternatívákat.
A párod itthon vállal munkát: erre ő nem hajlandó.
Ti is kiköltözhettek oda, ahol ő dolgozik. Persze külföldön a ti megélhetésetek jóval drágább lesz, ezért ez anyagilag valószínűleg nem éri meg.
Kirúghatod a párod és tartásdíjat kérhetsz tőle, de ettől a te életed csak nehezedni fog. Apuka még kevesebbet lesz a gyerekkel, te még magányosabb leszel, és valószínűleg anyagilag is rosszul jársz. Persze ha már nem szereted, megalázónak érzed a helyzetet, új életet akarsz kezdeni, akkor ez a lépés is elképzelhető.
Ha viszont fenn akarod tartani ezt a kapcsolatot, élvezd ami jó benne, és tedd elviselhetővé, ami rossz. Megpróbálhatod a pároddal rendszeressé tenni a kommunikációt, előre megbeszélt időkben szervezett "on-line randikkal", amikor hosszabb ideig nyugodtan, egymásra figyelve tudtok beszélgetni.
Szervezz magad köré itthon barátokat, bébiszittereket, akik segítenek kilépni az elszigeteltségből, és szükség esetén mozgósíthatók. Néha szükséged lehet pár óra magányra, de lehetsz beteg, esetleg fogorvoshoz, nőgyógyászhoz kell menned. Egyik se nagy élmény egy csecsemő kíséretében. Ha a baba kicsit már nagyobb, keress kismamaklubbokat, csoportokat, csak ne ül a négy fal között napi 24 órában azon búslakodva, hogy jaj, de magányos vagy.
Van egy barátnom, aki tinédzser kora óta egyutt van a párjával, kb. 15 éve. A megismerkedesuk eveben a srac kulfoldon kezdett dolgozni, azota is kulfoldon dolgozik, minden hetvegen hazajár. Tehát sosem volt más a kapcsolatuk. Persze nyaraltak egyutt, unnepek, stb. 10 év után osszeházasodtak, van egy kislanyuk, vettek egy házat, lassacskán fel is újitják. Az apuka a mai napig csak hétvégén van otthon. Nekik ez igy megfelel. Boldognak tunnek, a kislány is szereti az apukáját, apuka is kotodik a lanyahoz.
Tehát, lehet mukodokepes is az ilyen kapcsolat, nyilvan, kell hogy mindket fél ezt megfelelonek érezze.
Hozzáteszem, hogy a lány kb. 3 házra lakik a szuleitol, szoval van társasága is, van kire bizni a gyereket, ha ki akar mozdulni hetkoznap. Valamint o is ilyen családban nott, fel, az apukája 20 évig hetvegenkent jart csak haza, szoval lehet neki ez ugymond a termeszetes.
Egyebkent ennek ellenere, hogy csak hétvégi apukája volt, nagyon jó a kapcsolata az apjával, és o az apja szeme fénye /mostmár csak az unoka után/.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!