Rossz genetikával is érdemes gyereket vállalni? Neked mi a véleményed?

attól függ, mi az az apróság. ha valami olyasmi, amivel együtt lehet élni, vagy akár specifikus életmóddal teljesen tünetmentes, akkor persze. ha olyasmi, ami inkább csak kényelmetlenség, mint tényleges betegség (mondjuk színvakság), akkor is simán. főleg azért, mert sosem lehetsz biztos benne, miket kap meg a gyerek, pont azért van két szülő, hogy a "rossz" géneket elnyomhassák a "jó" gének. az ilyen apróságok egyébként is inkább hajlamként öröklődnek (hajlam szívrohamra, vesekőre, tudomisén), amit ha ismersz akkor tehetsz is ellene te is meg nyilván majd a gyerek is.

ha valami olyasmiről van szó, ami garantáltan öröklődik, és garantáltan baja is lesz belőle- mondjuk down szindrómásnak ha születne gyereke -, akkor arra azt mondanám, hogy inkább ne.

A színvakság esetén mondjuk pont nem a hajlam öröklődik.

Mire gondolsz amúgy? Nekem pl az állkapcsom elég gáz (előrébb áll a felső), nem feltűnően csúnya, de kedvezőtlen a fogaknak. A kislányomét is ilyennek látom talán, bár foga még nincs.

Picit aggaszt, de mivel figyelek rá és számítok a költségekre, és lehet normálisan élni így is, ezért ez még belefér.

Sok kisebb szépséghiba szerintem hasonló, azok, amit az ember lát magàn, de a párja nevet, ha ezen aggódik. Egy nyomorító szèpséghiba már elgondolkoztatna.

Betegség: monogénes súlyos betegségeket lehet szűrni (pl Duchenne szindróma, cisztás fibrózis), ezeket így bevállalnàm, úgy, hogy pozitív esetben abortusz.

Vannak nagy etikai nehézséget jelentő betegségek (pl. idősebb korban, de a szokottnál korábban jelentkező dementia), aminél nehéz dönteni az abortuszról.

Poligénes vagy bizonytalan genetikai hátterű, életmóddal befolyásolható és/vagy jól kezelhető/karban tartható bajok (cukorbetegség, sclerosis multiplex, gyulladásos bélbetegségek) mellett bevállalnám.