A mesenézés tényleg ördögtől való dolog?

Szerettem volna tv mentesen nevelni a gyerekem, mert sokat olvastam róla, hogy mennyire káros. A facebookon benne is vagyok a tv mentes csoportban, és látom, hogy igen sokan vannak, akik tv és egyéb kütyü mentesen nevelik a gyerekeiket. De elgondolkodtam azon, hogy mi a testvéreimmel, unokatesókkal, barátokkal nagyon sok tv-t néztünk, főleg a nyári szünetben. De egyikünk sem lett figyelemzavaros, hiperaktív stb, mindannyian jól tanultunk, diplomás emberek lettünk. Szerintem már a mi korosztályunk (most 30) is elég sokat tv-zet és nem igazán voltak az osztályban hiperaktív gyerekek, nem is ismerek egyet sem. Most viszont mindenhol azt olvasni, hogy tanulási nehézséget, hiperaktivitást okoz a sok mesenézés. Ti mit gondoltok erről? Tényleg születtek valódi tanulmányok, kutatások erről, vagy csak a brit tudósok szerint káros..? Nyilván nem arról van szó, hogy le kell ültetni a gyereket a tv elé egész napra és tojni a fejére, de ha mondjuk megnéz egy 1,5 órás Disney mesét minden nap, közben az udvaron is játszik és okos, értelmes gyerek, akkor miért ártana már neki a mesenézés?