Miért akkora teher ma a gyerekvállalás?

6 éves a gyerekem.

Mindketten dolgozunk, hogy nyugodtan biztonságban kényelmesen megéljünk.

Most nagycsoportos, de így is logisztikázunk, amikor beteg, nevelésmentes nap, ovis kirándulás téli-nyári szünet van.

Anyósomék 130 km-re, nekem nincsenek szüleim. Tehát napi segítség nincs.

Nem tudom, több gyerekkel hogy lehet összelogisztikázni az életet, esetleges délutáni különórával fűszerezve.

A munkahelyek nem olyan toleránsak, nem olyan stabilak manapság.

Én nem "félek" még egy gyerektől. Egyszerűen nem szeretnénk, nem vágyunk rá.

Szűk környezetemben van jópár sokgyerekes, és évekig "nyaggattak" engem is, hogy kell a testvér. Szóval én személy szerint nem tapasztalom ezt, hogy bárkinek teher lenne a többedik.

Talán most egyszerűbb felvállalni, ha valaki nem akar többet, nem "kötelező" szülni.

Nem az. De most divat lett miatta nyávogni. 3. gyerekemet várom, persze lemondással meg szervezéssel jár, de mindig csóválom a fejemet hogy mekkora trendi lett az anyukákat sajnáltatni.

Tele a FB az anyukás "káávééé" meg "aludni? hahaha mikor?" típusú mártírkodásokkal. Szerintem gáz.

Nalunk az ejszakak voltak a megterheloek, bar mi regebb ota szerettunk volna masodik gyereket, de olyan katasztrofalis volt az alvasa, es azert 3 even keresztul kelni ejszakankent atlag 6-8x, hat nem kivanom senkinek. Most is ettol felek, hogy ez milyen lesz, es meg most sem regota alszik jobban a gyerekunk, de amint jobban kezdett aludni, rogton rendbejottek a hormonjaim, es megfogant a masodik gyerekunk. Ha valaki bevallalja helyettem az ejszakazast, es vigyaz rajuk betegseg eseten itthon helyettem, akkor johet meg tobb gyerek is.

En az anyagi reszetol nem felek. Ahogy az elso valaszolo, ugy mi sem feltetlenul tartjuk szuksegesnek, hogy lakast vegyunk a gyerekeinknek azon az aron, hogy inkabb kevesebb gyerek legyen. Inkabb tapasztaljak meg, hogyan kell osztozkodni, mit jelent egymas tamaszanak lenni, stb. De nem azert vallalunk meg gyereket, hogy legyen testver, hanem mert mi szeretnenk.

Nem tudom, mit jelent a ,,mi idonkben", de regebben azert sokkal inkabb jellemzo volt a tagabb csalad jelenlete a gyermeknevelesben, mint ma. Mi kulfoldon elunk, orulok, ha a szulesfelkeszito par alkalomra, es a szulesre sikerul gyerekfelugyeletet talalnom, mert egyebkent ketten vagyunk itt egymasnak a ferjemmel, mint segitseg, es mindketten dolgozunk. A csaladdal atlag negyedevente talalkozunk. Ez persze a mi dontesunk, de oda mentunk, ahol van normalisan fizeto munka. Azert tobb gyerekkel nem eppen idealis az, amiben pl. en nottem fel, hogy egy kozos 6 nm-es szoban kellett meg kamaszkent is osztoznunk a testveremmel, bar ezerszer inkabb ez, minthogy csak egy gyereket vallaljanak a szuleim, nagyon szeretem a testveremet, nagyon jo, hogy van. De azert jobb dolog kenyelmesen elferni.

Amit irsz, hogy ,,felnek mar a masodik gyerektol is", hat en mast sem hallok ket gyerekesektol, minthogy milyen nehez, fuggetlenul a korkulonbsegtol, hogy mennyire ki vannak merulve. Igy nem olyan konnyu pozitivan belevagni, mikor tenyleg belelatok napi szinten, milyen ket gyerekkel, nem beszelve tobbrol. Inkabb engem tartanak felelotlennek sokszor, ha mondom, hogy egy gyereket is nehezen birtak az idegeim 3 eves koraig, kerdezik, hogy akkor miert akarunk harmat? Nem is tudok ra erdemben valaszolni, mert egyszeruen csak szeretnenk, de hogy hogy fogjuk venni az akadalyokat, azt meg nem tudom.

Nekem a kedvencem a "nincs segítségem".

Mégis mire gondolnak? Nekem mondja pár ismerősöm, hogy jajdejó nekem mert van nagyszülő ergo van segítségem......nem is értem, azt gondolják hogy a nagyszülő az egyfajta ugrasztható bébiszitter meg konyhásnő. Igen van anyum-apum de mindketten dolgoznak fél5-5-ig, sosem jártak át hozzám főzni vagy felmosni. Ha a gyerekek betegek, nyilván táppénzre sem ők mennek. Pont tegnap kérdezte egy ismerősömikor megtudta hogy jön a 3. baba, hogy "jaj és van segítséged?" Válaszoltam, hogy ja van, a férjem. A nagyszülő az nagyszülő. Nálunk legalábbis. Nem a bármikor nekem ugráló bejárónő.

Tegyük hozzá, hogy a mai társadalmi körülmények se kedveznek a babavállalashoz es az emberek sokkal önzőbbek mint 40 éve, bejött divatba a "neked jár" szlogen... a többiről nem beszélve.

Nyilván nem mindig egyszerű, de azért annyi pozitívat is ad a gyerek, hogy hangsúlyosabb a pozitívum része (szerintem).

Ma sokan a saját kényelmüket nézik, 2 szobába már nem szülnek mert kicsi a lakás, a többit ne is folytassam...

40 év múlva amúgy számoljátok ki hany gyerek fog születni .... és nem, nem igaz hogy mindenről a kormanyok tehetnek.