Mi lehet az a komponense a gyereknevelésnek, ami miatt nem a gyerek nem lesz magamutogató, lájkgyűjtő selejt?

Legyen önbizalma.

Tehát ne mások dicséretétől függjön, hogy értékes embernek tartja-e magát.

Ahhoz, hogy legyen önbizalma, születésétől kezdve éreztetni kell vele, hogy értékes embernek, egyéniségnek tekintitek. Kapjon sok-sok ölelést, bújást, simogatást.

Ha mérgesek vagytok rá, akkor is érezze, hogy szeretitek őt (csak azt nem szeretitek, amit csinált).

Pont a túlzott önbizalomból is adódhat ez a magamutogatás: én olyan tökéletes vagyok és olyan tökéletes az életem, hogy mindenkinek látnia kell.

Egy bizonyos értemi szint felett gondolom, hogy nem a like-ok teszik boldoggá és átlátja az ember, hogy egyrészt úgyse kíváncsi más minden történésére, másik a sok dicsekvéssel pont nem azt éri el, amit szeretne, aztán vannak olyan fotók, amiket már egyenesen ciki kitenni, de ahhoz is ész kell.

Másrészt az alacsony önbecslésű ember, lehet egyet se tesz ki magáról, mert csúnyábbnak gondolja magàt vagy értéktelennek.

Azt gondolom sok embernek jobb volt az élete fb, insta nélkül.

Mitől tesz valakit boldoggá a lájkgyűjtés? Szerintem ez valakiknél szociális igény, ilyen modern kori népszerűségi mutató. Abból lesz ilyen, akit a szintén hasonló beállítottságú emberek véleménye érdekel. Népszerű lesz a szintén lájkvadászok körében.

De szerintem ettől még nem selejt valaki. Más érdekli, mint pl engem, de ezzel nem árt senkinek.

Egyébként az intelligencia inkább a megosztott tartalmakon figyelhető meg. Intelligens emberek nagyon is hatékonyan használhatják a megosztást a céljaik elérésére. (Pl felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, adományt gyűjteni, összefogni egy ügyben, illetve kevésbé nemes, de attól még nem kevesebb intelligenciát követelő ügyekben.) Végülis ez is lájkvadászat.