Komolyan minden jó nő anyuka (Tatár Csilla) mögött egy egész hadsereg áll?

Sajna én is a lestrapált anyukák táborához tartozom.

Ismerek tiptop anyukákat segítség nélkül, boldog családnak tűnnek. Szóval valószínűleg létező jelenség igen. Na de ebben valószínűleg rohadt sok munka van ám.

Nincsen szitterem és takinénim sem. Nem vagyok lestrapált, igényesen öltözködöm, heti kétszer hajat mosok és formázom, ha kimozdulunk sminkelem magam (15 perc alatt címlapra illőt sminket dobok fel sokszor úgy, hogy közben a gyerek rángatja kezem-lábam). Minden este főtt étel van, ez a másnapi ebéd és hétvégente sütit sütök. A lakásunk mindig tiszta mert szeretem a rendet. Itthonról dolgozom amennyit a gyerek enged. Az egy éves gyerekem egy matrica aki le sem száll rólam egésznap de legalább éjjel alszik, ez nagy segítség. Illetve van egy férjem aki amiben tud segít.

Nem értem ez miért ekkora teljesítmény manapság, szerintem sokan inkább kifogásnak használják a gyereket a lepukkantságra mert egyébként ha akarja az ember majdnem mindent meg lehet oldani gyerek mellett (is). 3...2..1 jöhet a lepontozás, jobbra lent.

"Nem értem ez miért ekkora teljesítmény manapság"

Mert vannak ám, akik 8 órában munkahelyre járnak, és amellett kell még belesűríteni a 24 órába azt, amit te megcsinálsz...

SZóval nem könnyű valóban "jó nő" anyukának lenni, ha mellette jó feleség, jó anya, jó háztartásvezető, jó munkaerő, ... stb vagy.

Én sem értem, mi a nehéz abban, hogy felöltözzünk és feldobjunk egy sminket. Egy másfél éves és egy 3 hónapos gyerkőccel vagyok itthon, minden estére megvan a vacsi, mire hazaér a férjem, nincs kupi, nincs kosz és a hajam is tiszta, meg fel is öltözök. Kövezzetek meg, még pihenni is van időm, az evéd utáni alvásidőben.

Sajnos tényleg ez a ritka, nekem a védőnő is meglepődik minden státuszkor, hogy így nézek ki a 2 pici mellett, mert sokan egy babától is szétcsúsznak. Hát nem tudom, furcsa.

Hát egy db gyerekkel még nem is kell lestrapáltnak lenni 4es.

Az igazi strapa az, amikor reggel a nagyot iskolába, a középsőt oviba kell vinnem egy olyan éjszaka után mikor a 6hónaposod fogzás miatt végig ordította a fél éjjelt. Jah, és akkor mikor nem dolgozok, amennyit a gyerek enged, hanem reggel 8tól bent vagy a munkahelyeden 16:30ig, majd szeded össze a kölyköket...

Tramplianyuzhatsz nyugodtan, de megnézném, mennyire lennél formában, ha minden nap fél 6 körül érnél haza, és másnap reggel negyed 7-kor indulnál otthonról. Én ennyit vagyok otthon hétköznap, fél 8-tól 4-ig dolgozom, utána összeszedem a gyerekeket, aztán ha belefér, akkor még gyors boltba megyünk, aztán vonatra fel, és irány haza, ha a vonat előtt nem mentünk boltba, akkor azt utána, amikor leszálltunk, megejtjük, akkor viszont csak 6-ra vagyunk otthon. Férj 7-8 között ér haza. Lefektetésig van 2-3 óránk, amikor a gyerekekkel foglalkoznánk, a nagy például már iskolás, vele tanulni is kell, átnézni legalább is mindenképp kell a dolgait, a kicsi meg még csak 3 éves, nyilván igényli a közös játékot. Aztán vacsora, fürdés, alvás a gyerekeknek, és még közben megy a mosógép, aztán egyikünk tereget és egy minimál takarítást megcsinál, a másikunk főzi a másnapi ebédet, amit viszünk magunkkal, és ott tartunk, hogy este 10 van, egy villámzuhanyzásnak is örülök, meg annak, hogy tudok a férjemmel két szót váltani, mielőtt bealszunk.

Mindettől függetlenül mindig sminkelek reggel, normálisan vagyok felöltözve, de egyértelműen meglátszik rajtam, hogy kevesebb időm van magamra, és kevesebbet alszom, mint amennyire szükségem lenne. Amiatt viszont nem fogom magam rosszul érezni, hogy ilyen időbeosztás mellett időnként kupi van a lakásban, vagy hogy nem vagyok hajlandó még vacsorára is főzőcskézni (mondjuk ezt soha nem is értette, miért erény, a mi családunkban sosem volt ez divat, ebédre ettünk meleget csak mindig).

Könnyen oktat ki másokat az, aki otthon van, otthonról dolgozik, vagy egy karnyújtásnyira van a munkahelye, esetleg nem teljes állásban van. Így nem nagy művészet mindenre időt szakítani.