Nem érti meg hogy nem nem akarom? Nem elég érett hozzá.

Sziasztok, bocsi a hosszú fogalmazásért. Köszi aki elolvassa!

Az a helyzet, hogy mostanában sokszor feljön köztem és a párom közt a gyerekvállalás témaköre. Párom 32 én 27 éves vagyok. 1,5 éve vagyunk együtt, és nagyjából fél éve együtt is élünk ebből. A családjába már van több kisbaba, illetve rokonok közt is van aki várandós. 

Nagyon sokszor poénkodtunk korábban, hogy a fura családneve miatt milyen vicces neveket lehetne adni a gyereknek, majd egy idő után elkezdtem észre venni, hogy a nevek poénok neki is, de a gyerek gondolata már nem. Sokszor tett megjegyzést arra, hogy ha majd gyerekünk akkor... ha majd lesz gyerek ilyen autó lesz, ha majd gyerek lesz ez meg az.. 

Az a helyzet hogy én nem szeretnék gyereket, egyáltalán nem érdekelnek, kedvelem a gyerekeket, elvagyuk velük egy ideig, de jó érzés visszaadni az anyjának/apjának őket majd élni tovább a saját életem. Nem rándul görcsbe a méhem ha meglátok egy cuki babaruhát, vagy édesen szundizó kisbabát. Hidegen hagy. Nem azért, mert azt gondolom hogy rossz szülő lenne belőlem, mert tudom hogy fel tudnám nevelni, gondoskodni is tudnék róla, hiszen vannak kisebb testvéreim akik nevelésébe rengeteget kellett segítenem, mivel én jóval idősebb vagyok náluk, anyám meg hamar visszament dolgozni szülés után. Tudom hogy képes vagyok rá, de nem érdekel. Lehet önzőnek gondolni, ez sem zavar, lehet valóban az vagyok, mert tudom mire vágyom és mi tesz boldoggá és úgy is élem az életem.

Visszatérve a párommal való dologra, miután már annyi említést tett a gyerek dologra leültem vele beszélgetni erről. Sajnos mi a kapcsolatunk elején nem tisztáztuk ezt a kérdést. Mondtam neki, hogy ez már sok, sok a megjegyzés, az utalás, nem telik el úgy egy nap sem, hogy ne lenne valami. Nem akarok, nem kell, hagyja abba mert már kezdek bepánikolni. Mondta hogy ő sem ragaszkodik hozzá, ha lesz lesz, ha nem lesz nem lesz, ezt döntsem el én, neki én kellek, én vagyok a fontos.  Egy ideig persze ahogy ilyenkor lenni szokott nem jött fel a téma, nem voltak megjegyzések és utalások, majd ismét megjelentek, hogy ha majd lesz gyerekünk, ő ilyen kocsit fog venni, milyen neveket lehetne adni neki stb. 

Az egyetlen ok számomra amiért valaha szülnék, hogy teljesüljön neki akkor ez a vágya, legyen boldog, legyen gyerek. De tudom, hogy csak azért mert ő akarja, én meg nem, ostobaság vállalni és nyilván nem is fogok. 

A legfőbb probléma, hogy tudom hiába is vágyik rá (vagy úgy csinál), tudom hogy neki ez (még) biztosan nem való. Egyenlőre azonban tuti hogy nem. Nem kifejezetten házias, felsöpör ha úgy van, vagy el-el mosogat, fagyasztott vagy zacskós dolgokat megfőz, de ezek is inkább alkalomszerűek. Mindent én csinálok a főzés, mosás, takarítás 99%-át. 

Mivel van tapasztalatom a gyereknevelésbe, ha még nem a sajátomat neveltem, hanem a testvéreimet, tudom hogy mennyire marha sok meló van vele, és mennyire bele lehet fásulni ha az ember reggeltől estig gyereket nevel, plusz még a párja sem képes semmiben segíteni. Mielőtt írnátok, hogy beszéljek vele erről, szoktam, rendszeresen megkérem hogy legyen szíves figyeljen oda magára, vagy rám, tisztelje hogy ne az egy napja takarított asztalon szerelje az olajos motoralkatrészeit, úgy hogy semmit nem rakodik el ( mondjuk a tányéralátétet, vagy poharat vagy bármit ami az asztalon van). Ha a szárogatóról leesik a ruha, kikerüli mintsem felveszi, ha már ki van teregetve 4-5 napja, és szárazak a ruhák, csak nem volt időm levenni, vagy siettem, ő sem veszi le. Úgy viselkedik mint egy felnőtt testben élő tinédzser. Szerintem egy gyerek mellett ez a fajta hozzá állás és viselkedés nem fér bele. Igenis a férfi dolga is hogy segítse a párját, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, nem csak megcsinálni kell tudni. Lehet, hogy jó apa lenne, szeretné a gyereket, de nem csak szeretgetni meg simogatni kell, hanem igenis sok a meló vele. Nekem így együtt élni ezekkel a hülyeségeivel megfelel, mert szeretem, és ha megkérem 1000szer valamire akkor talán megcsinálja, de nem hiszem hogy bárkinek ehhez van kedve a kisbaba mellett.

Azt gondolom, hogy tudatosítani kellene benne, hogy döntse el, hogy mit szeretne. Ha elfogadja hogy én nem akarok, ne utalgasson egyfolytában, ha meg szeretne, menjen és keressen magának valakit aki szülni fog. De ha a másodikat akarná választani, fel kéne hívni rá a figyelmét hogy így nem fog menni. 

De nem tudom mit csináljak már? Unom ezeket a köröket újra és újra lejátszani. Nem akarok gyereket >>> Oké nem utalgat tovább >>> Pár hét, nap és megint kezdi. .. és ez újra és újra. 

Hogy bírjam döntésre?