Mindenki rosszul volt a gyermekagyas idoszak alatt? Volt, aki nagyon gyorsan rendbejott elso gyerekhez kepest?

Felleszulni max annyival tudsz, hogy minden olyan tenyezot kizarsz elore, amirol mar most tudod, hogy neked rossz.

Pl azokat csak rovid idore engeded magadhoz, akikrol tudod, hogy keretlen tanacsokat osztogatnak. Ez engem is idegesit es abban az idoszakban amugy is dolgoznak a hormonok, nekem borzaszto hangulatingadozasom volt mindegyik szules utan az elso 2-3 hetben. Sirtam, nevettem (volt, hogy egyszerre szinte), nyugodt voltam es elegedett, kovetkezo pillanatban pedig bizonytalan es ketsegbeesett.

Epp emiatt nem engedtem magunkhoz hosszabb idore olyan csaladtagot, akirol tudom, hogy beleszol mindenbe. (Van ilyenem es nem is a rosszindulat vezerli, egyszeruen olyan tipus, hogy meg azt is elmondja, hogy mas helyeben hogy torolne ki a sajat feneket.)

Latogatni johettek, de csak roviden, tomoren es az elso keretlen tanacsnal leallitottam.

En elore keszultem valamennyi kajaval, de foleg alapanyagokkal, a fagyasztot feltoltottem hussal, osszeirtam par etelt, amit konnyen, gyorsan ossze lehet dobni, vettem zoldseget, gyumolcsot, ami elall, ilyesmi.

A ferjemnek elore leirtam, amit en intezek, de lehet, hogy egy-ket hetig neki kell (a nagyobb gyerekeket mikor hova kell vinni, valami extrat kell vinni a suliba, mit hol kell beszerezni, ami varhatoan elfogy, stb).

Az ejszakazasra nem lehet felkeszulni, max tudatositani magadban, hogy lesz, valamint lelekben arra keszulni, hogy az elso hetekben lehet, hogy sok mindent nem tudsz majd csinalni, ha kell, akkor a nap nagy reszeben a baba kellett leszel, osszebujtok, szoptatsz, ilyesmi.

Nekem pl ez volt a nehezebb resze, mert nem kicsit aktiv vagyok, progok ezerrel es nem birok upni a fenekemen. Elso gyerekkel ez idegesitett nagyon, hogy allandoan ugy ereztem, hogy ezt-azt kellene csinalnom (pedig a ferjem boldogan csinalt mindent, amit amugy en szoktam). Porogtem volna, de nekem a szoptatassal nagyon sok idom elment eleinte, mert nehezen indult be a tejem es ugy ereztem, hogy csak a napot lopom, nem csinalok semmit aktivan.

Pedig akkor bizony az volt a legfontosabb, megis lelliismeret-furdalasom volt miatta es bevallom, unatkoztam is.

Nah, masodik, harmadik babaval mar felkeszultem erre, konyvet olvastam, sorozatokat neztem online, vagy a nagyokkal jatszottam fel kezzel tarsast a maratoni szoptatasok, osszebujasok alatt es igyekeztem kihasznalni minden percet, mert tudtam, hogy ez az idoszak elmulik hamar.

Igy egyebkent az ejszakazast is jobban viseltem meg akkor, mert napkozben nem porogtem egesz nap, hanem sokat pihentem.

Egyebkent minden baba mas, lehet, hogy a kisebbik jo alvo lesz neked, nekem a harombol ketto tipikus eszik-alszik baba volt az elso hetekben, a masodik pedig epp az ellenkezoje, de azt is tuleltuk. :)

A fizikai felepulesrol nem tudok nyilatkozni, mert gatvedelemmel szultem mindegyiket, nem volt sebem/varratom, gyakorlatilag semmi bajom nem volt szulesek utan kozvetlenul sem, csak faradt voltam fizikalisan.

Jah, en hamar kivittem a babakat, nem maradtunk sokaig a hazban. Keso oszi/teli gyerekek, de szep ido volt epp (nem esett es nem volt szeles sem), igy 2-3 nap utan mar setalni mentunk, azt nagyon elveztem es feltoltott a teli napsutes is, a friss levego. Ez nekem rengeteget segitett, ha nem mentunk ki, akkor nyomott voltam egesz nap.

Nekem egy horror, rémálom volt Minden rész, amíg 2éves nem lett. Azt megfogadtam, hogy én Azt mégegyszer nem csinálom végig. Azóta is úgy érzem, hogy nem épültem fel teljesen, és már nem is fogok. Úgy hogy nálunk nem lesz második, férjem elfogadta a döntésem, föleg hogy majdnem meghaltunk, muszáj volt neki.

Hát én sajnos ez a véglet vagyok, de van a másik véglet is, akik Minden évben vígan és dalolva potyogtatni járnak, a 3.4.-et.

Hát ez van, nem vagyunk egyformák

Az elsővel nekem nagyon nehéz volt a gyermekágy, három hétig olyan gyenge voltam, hogy tíz perc állás után már szédültem. Az első két hétben leginkább feküdtem, csak pelenkázni keltem fel jóformán. A gátsebem is nagyon fájt, és tényleg kb. a világomat nem tudtam, plusz a szoptatás is nehezen ment (lenőtt nyelv, rossz tanácsok, stb.)

Ehhez képest a kicsinél délután már fel-alá járkáltam a kórházban (hajnalban született meg), meg három nap múlva otthon is tele voltam energiával. A gyerekorvos, amikor kijött a hazajövetelünk napján, finoman le is tolt, hogy hát hol a vetett ágy, miért nem pihenek. Én meg csak néztem, hogy hát minek, nem vagyok fáradt. Egyébként szerintem nagyon nagy szerepe volt ebben annak, hogy a kicsit gátvédelemmel szültem, így semmi fájdalmam nem volt.