Van köztetek olyan, akinek a második baba érkezésével lett teljesebb - vagy teljesedett ki- az élete?

Egy fiú, egy lány. Ezért érzem teljesnek...

Viszont míg csak fiam volt (10 évig) nem gondoltam és nem is éreztem úgy, hogy nem teljes az életem 😊

Ha nem lett volna több gyermekem, vele lett volna teljes az életem....

"De ha valakinek úgy, akkor áldásom rá. Nem vagyunk egyformák (szerencsére)"

Vs.

"Én ezt Soße értettem, hogy miért lesz valakinek attól teljes az élete, ha odaszül egy halom gyereket."

Ellentmondás...

Miért lenne az? Ha valamit nem tudsz ertelmezni, ne akarj okoskodó lenni.

Én valóban nem értem az ilyen nöket, de ha nekik ez így jó, akkor legyen.

Érted?

"Van köztetek olyan, akinek a második baba érkezésével lett teljesebb - vagy teljesedett ki- az élete?"

Ha értelmezésnél tartunk, sztem nem azt kérdezte, hogy ki érti, nem érti... + A válaszból árad a felsőbbrendűség-érzet, azt sugallja, hogy több gyereke csak a tanulatlan, iskolázatlan, csóró, segílyre szülőknek lehet, vagy a céltalanoknak, akiknek ez az 1 dolog létezik az életben. (Ismerek ilyeneket én is. De nem kéne általánosítani...)

Én meg ezen nem gondolkodtam, hogyan teljes... Max, mikor még nem volt, hogy kettőt szeretnék majd.

Megszületett, 3 évre rá meg tönkrement a 10 éves kapcsolatom. (Bárkivel megeshet.)

6 éves volt, mikor a viszonylag friss kapcsolatomban terhes lettem (6 éven át nem estem teherbe senkitől, és még a nőgyógyász is azt mondta, nem lesz egyszerű menet, ha egyszer szeretnék még...)

Megbeszéltük a dolgokat a párommal, összeköltöztünk, és megszületett a második gyerekem. Rá 2 évre meg a harmadik.

(És nem vagyok sem cigány, sem aluliskolázott, van érdeklődési köröm is, nem ebben merül ki az életem, hogy szülöm sorra a gyerekeket. + nem tervezek többet.)