40 evesen szulni? En fiatalbak erzem magam, pontosabban 39 eves vagyok, de mire eb 70 leszek, addigra a gyernekem 30.

Én 31 vagyok, apám most 72 éves, anyám 10-el fiatalabb ugyan, de itt az a kérdés, hogy ciki-e az idősebb szülő... Soha eszembe nem jutott ez, hogy ciki lenne, hogy apám idősebb. Ugyan nem első gyerek vagyok, de ez min változtatna e kérdésben? Apám legidősebb unokája 1 évvel fiatalabb nálam.

Iskolásként észre sem vettem, hogy mások szülei fiatalabbak, egy gyerek szerintem nem tudja, de még inkább nem is akarja megítélni felnőtt emberek korát, hisz csókolomot köszön a 30 és a 60 évesnek is...

Ha csak ezen aggódsz, akkor ne tedd! Kollégám most 48 éves, van egy 5 éves lánya, mikor először találkozott a többi szülővel az oviban, Ő is úgy gondolta, hogy na, majd beállítanak a "vének" a fiatalok közé, próbálta elviccelni, de volt benne emiatt némi aggodalom, aztán kiderült, hogy vannak vele egyidősek is és a jelentős többség csak pár évvel fiatalabb náluk.

Nem ciki!

Ez a te felelősséged/ döntésed. Jobb esetben a pasiddal vagy férjeddel együtt, mert nektek kell felnevelni.

Èn a magam részéről 36 utàn màr semmiképp nem szülnék. Emiatt nekem nem is lesz gyerekem. Eddig nem jött meg a vàgy, hogy legyen, 33 vagyok és őszintén kétlem hogy 2-max 3 év alatt ez megvàltozna.

Te jó ég, kedves utolsó, láttál már élőben 70 éves értelmes embert, vagy csak a mesekönyvekben keszkenős anyókákat, akik tyúkokat etetgetnek? Az én édesanyám 75 éves, még praktizáló orvos, továbbképzéseken vesz részt, és soha nem szoktunk az időjárásról beszélgetni. Mindenről lehet vele beszélni.

Két ember akkor nem tud egymással beszélni, ha nincs közös témájuk, de a generációs különbség csak kifogás, nem elég indok erre. Akkor nincs közös téma, ha nincs a két ember között kapcsolat. Ha van, akkor abban az esetben is érdeklődnek egymás iránt, ha a világuk nagyon különböző.

Igen, láttam közelről 70 éves embereket, a nagyszüleim 70+.

Nyilvan egy kis irónia is volt abban, hogy az időjárásról lehet velük csak beszélgetni, de azért a 73 éves nagyapámmal nem úgy beszélek mint a 49 éves anyukámmal. És ez a normális.

(a 75 éves dokihoz se szívesen mennék azért, na)

Nagyon sok mindentől függ, hogy egy 75 évest pelenkázni kell-e. Alapvetően én ezt csak olyan típusú embereknél láttam, akik saját maguk leírták már magukat, olyan életet is éltek, hogy "én má' csak a sírba.....". Természetesen nem az agyvérzés, egyéb tragédiák következményeiről beszélek, ráadásul utóbbiak sajnos fiatalabban is utolérhetnek akárkit.

Az én nőgyógyászom is 75 év körül van. Mivel továbbképzi magát rendszeresen, az ismeretei nem elavultak, a legjobb ultrahangos orvos a környéken, ehhez jön az iszonyatos mennyiségű tapasztalat, és az a korrekt belátás, hogy műtétet már nem vállal.

Más 75 évestől meg a jogosítványát is el kéne venni, ez igaz.

Én azt gondolom, hogy főleg az értelmiségiek, akik jellemzően nem 18 évesen kezdtek dolgozni, de használják is az agyukat egész életükben, jobb az életminőségük, inkább vállalhatnak a harmincas éveik végéig gyereket, mint azok, akik már 58 évesen 40 év munkaviszony után nyugdíjba mennek, és a legnagyobb agyi tevékenységük a napi sorozat kezdésének fejbentartása, mert velük aztán tényleg semmiről nem lehet beszélgetni. Magunk között, valószínűleg 20 évvel korábban sem lehetett miről.

Aki érdeklődő marad, testileg, de főleg szellemileg nem hagyja magát leépülni, az egészen más kategória.