Olyan nőket kérdeznék akiknek nincs gyerekük és elköttették magukat 30 év alatt . Megbántatok e a döntést?

Én megcsinaltattam Szlovákiában, hisz ugye szerény kis hazánkban nincs jogod dönteni a saját testedről.... 26 voltam, ennek 3 éve és egy percig nem bánom és nem is fogom! Életem legjobb döntése volt, ki nem állhatom a gyerekeket, egészen biztosan tudtam már kiskorom óta, hogy nem fogok soha szülni. Végre nem kell azon aggódjak, hogy vajon terhes leszek-e, mert például elfelejtem bevenni a gyógyszert vagy kilyukad a gumi és nem hát az esemenyutani. És legalább nem kell felesleges hormonokkal bombazzam magam. Tudom, hogy egy nagyon minimalis eselye így is van sajnos a teherbeesesre, de messze ennek a legkisebb az eshetősége és nekem ez elég.

Szóval a lényeg, hogy nem, nem bántam meg egyáltalán. :)

Valahol megértelek ! És persze a te életed és a te dontesed, ha meg banod az is a te bajod !

Amúgy én is így éreztem a gyerekekkel kapcsolatban ! Jó elvoltak velük de annyira nem voltam oda egyikért sem ! Mondjuk nekem eszembe nem jutott volna elkottettni magam!

De aztán terhes lettem !

És elmondom ha lehet úgy szeretni emberkét ahogy egy anya a gyermeket ....

nagyon igaz hogy amikor életet adsz egy gyermeknek onnantól a testeden kívül dobog a szíved .... ez tényleg úgy van !

Nem tudtam elképzelni ezt az érzést amíg nem lettem terhes !

Egyébként amúgy Más gyereke továbbra sem érdekel különösebben ... tehát nem vagyok az a játszótéren olvadozo “de cuki a gyereked” anyuka!

Nem akarlak eltántorítani de leírtam az én meglatasomat !

Nekem ez a véleményem!

Egyébként meg szuverén jogod eldönteni akarsz e szülni valaha vagy nem ! Te dolgod , ezért senki nem ítélhet el !

Amúgy meg az hogy kinek milyen gyerekkora volt .... stb !

Édesapámnak szörnyű gyerekkora volt tényleg ...

megfogadta hogy az ő gyerekei (mármint mi) soha az életben nem fognak szenvedni és nem lesznek boldogtalanok ! És így lett

Választásod van hogy milyen leszel, hogy mit adsz tovább! Hogy mit viszel tovább az életedben, hogy mennyire bunteted a kornyezetedetet a gyerekkorod miatt, mert azzal hogy kijelented hogy te is olyan vagy mint Anyukad, önző és csak magaddal foglalkozol ...stb ! Azzal igen is bunteted azokat akik közel állnak hozzad, hiszen valahol azt élik at általad amit te Anyukad által gyerekként !

Bocsi nem akartam el kanyarodni a témától !

Nem mindenki alkalmas arra, hogy anya legyen. Aki így gondolkodik, szinte biztos, hogy tönkretenné a gyereke életét, jobb, ha ezt időben felismeri. Egyébként a gyerek iránti vágy, a kisbabák szeretete, ha ránézel egy pici babára és azonnal mosolyogsz... ezek mind természetes, velünk született ösztönök, nálad ez hiányzik. Akkor van szerencséd, ha hasonló gondolkodású férfit találsz, aki nem fog lecserélni egy fiatalabbra, ha már 40-50 éves leszel. A férfiak még 50 felett is simán bevállalnak gyereket, a nőknek 35 körül már nem egyszerű a teherbeesés sem.

Azért a döntésed előtt azt tartsd szemelőtt, hogy ilyen témákhoz rengeteg keserű, gyerektelen nő szól hozzá rosszindulatból, összevissza kamuznak. Vannak visszatérő anya- és gyerekgyűlölő notórius hazudozók, akik mindenhol hirdetik, milyen boldogok, közben 0-24-ig szidják az anyákat és a gyerekeket. Megnézném, ezek milyen önző, idegesítő tramplik a való életben, akik elől a férfiak üvöltve menekülnek.

Az én kolléganőm is utálja a gyerekeket, amikor terhes voltam, ki volt akadva, hogy ez milyen gusztustalan és fúj, a szoptatás is undorító. 6 hónapig ezt hallgattam, majd egyszer csak kiborult, hogy ő 35 éves, kövér, ronda is, nem kell senkinek, még a társkeresőn sem nagyon írnak rá... Szóval tényleg igaz, hogy legjobb védekezés a támadás. Aki mindenhol azt hangoztatja egészséges, érett nőként, hogy minek gyerek, nem kell, az vágyik titokban a legjobban egy szerető, biztonságot adó boldog családra.

Sokkal inkább az a szánalmas és nevetséges, hogy az ember nem írhatja le nyugodtan a véleményét, mert biztos lesz egy “Kihaénnem” okostojas, aki majd jól megmondja, hogy miért vagy selejt, amiért nem akarsz gyereket!! Ha képesek lennetek a másik olda véleményét is elfogadni kötözködés és piszkálodó megjegyzés nélkül, akkor nekünk sem kéne megmagyarázni semmit! Én sem allok neki vitázni a gyerekvállalás előtt állókkal, hogy na majd milyen szívás lesz egy gyerekkel, akkor ti miért illetitek negatív jelzőkkel (keserű, besavanyodott, macskas venlany, akit majd jól otthagy a pasija/férje) azt, aki nem akarja mindezt??!

Nem kell semmit magyarázni azon, hogy valaki esetleg nem alkalmas szülőnek! Mintha ez valami negatív dolog lenne, nem is értem... Azt hiszed, hogy ez valami dicsőség? Hogy valaki alkalmas szülőnek? Gyereket bárki tud csinálni, semmi tudomány vagy esz nem kell hozzá, és még a leghülyébb ember is fel tudja nevelni azt a gyereket, nyilván nem mindegy milyen körülmények között, de továbbra sem kell hozzá semmi földöntúli erő! Ellenben itt néhányan mégis úgy állítják be. És elég szánalmas és egyben sajnálatára méltó, ha valaki csak gyerekkel tud boldog lenni és csak a gyerek által képes “igazán szeretni.” Ez az ő saját érzelmi szegénysége. Normális ember képes önmagában, gyerek nélkül is boldog lenni és tiszta szívből szeretni pl a családját, a férjet/feleséget, barátját/barátnőjét, háziállatat stb. Ehhez továbbra sem kell gyerek.

Plusz imádom mikor valaki jon itt azzal, hogy úgyse tudod milyen egy gyerek, ha neked nincs is. És?? Akkor nekem már nem is lehet véleményem róla? Azt hiszed csak az tudhatja milyen nehéz egy gyerekkel, akinek van? Hát nem. Rengeteg gyerekes barátnőm van, az egyik legjobb barátnőmnek kettő kisgyereke is van, elég sűrűn találkozunk, rengeteg panaszkodik és én is látom, hogy viselkednek a gyerekek. Továbbá 11 voltam mikor megszületett az öcsém, pontosan láttam mennyit szenvedtek vele anyumek, hogy milyen nehéz volt egyszerre ötféle szétszakadni, hogy mindennek eleget tudj tenni, plusz mikor egesz éjszakán át ordított, mert épp olyanja volt, akkor bizony én sem aludtam és úgy mentem másnap iskolába. Szóval elég közelről láttam milyen az, ha az embernek gyereke van és köszi de nem kerek belőle. Ettől még nem leszek kevesebb senkitől és attól független h egy gyerek örömet is ad, számomra ez elenyésző a sok stressz, idegesség és felelősség mellett.

Örülnék, ha végre leírhatnánk a gyermektelenek is a saját nézőpontjukat, anélkül h beléjük kötnének a szuperanyucik, pláne egy olyan kérdésnél, ami kifejezetten NEKIK lett feltéve!!