Van, aki tényleg ezért vállal gyermeket? Van, aki komolyan azt hiszi, hogy mások ezért vállalnak?
Mármint azért, hogy a gyermek aztán életük minden pillanatában 100% örömforrás legyen. Van, aki ennyire tudatlanul vág bele, vagy másokról azt hiszi, hogy ezért vágtak bele?
Az értelmetlennek tűnő kérdésem oka, hogy ha itt vagy másutt egy anya az anyaság nehézségeiről beszél, ne adj'Isten panaszkodik épp, mert mélyponton van, és legalább kiadni jólesik, azt kapja, hogy 1. Minek panaszkodik, hiszen ő akart gyereket; 2. Minek kellett az ilyennek egyáltalán gyerek?
Hát biztos nem azért, hogy a gyerek által évi 365 napon 24 órában boldog legyen! És ezt mindenki tudja. Akkor mégis mire fel ezek a fenti reakciók?
Én speciel azért vállaltam az elsőt, mert már rengeteg közös élményünk volt a férjemmel, és úgy éreztük, már nem elvenne tőlünk a gyerek, hanem van annyi szeretet-tartalékunk, hogy másnak, vagyis a gyereknek is bőven jutna belőle, plusz egy végtelenül izgalmas kalandnak tűnt. A második és a harmadik gyerek vállalása testi-lelki regeneráció után ugyancsak az újabb kaland, kihívás, szeretni vágyás miatt fogalmazódott meg.
De egy percig sem gondoltuk, hogy nem leszünk néha elkeseredettek, holtfáradtak, idegileg kimerültek, fizikailag úgyszintén.
Az olimpiai versenyző is tudja, mivel jár felkészülni a megmérettetésre, mégis maga vállalja, mert megéri. Akkor neki már nem is szabad elfáradni, néha elkeseredni, néha összeszorított foggal folytatni? Vagy ha ez még bele is fér, de legalább hallgasson a nehézségekről?
Miért várják el egymástól az anyák (mert kizárólag náluk figyeltem ezt meg, még a gyermektelenek sem támadják annyit az anyákat, mint ők egymást), hogy legyenek non-stop boldogok a gyerekneveléstől, vagy legalább hazudják azt, hogy azok?
válasza:Nekem inkább a gyereket nem akarók (jellemzően munkatársak) szokták az orrom alá dörgölni, ha panaszkodom (jó magyar módra:)), hogy hát kellett nekem, míg aki tudja, mivel jár, elkezd együtt sóhajtozni, hogy ő is, meg a múltkor is, vagy az ő unokáival is ez volt :) és közben mindketten tudjuk, hogy attól még megéri szeretni őket, csak most panaszkodunk kicsit.
Szóval én pont azt tapasztaltam, hogy van kultusza a "nehéz anyának lenni"-nek, sőt divat, pl. néha már a reklámokban is megjelenik vagy felkapnak blogokat, ahol más panaszkodik vagy vicceskedi el a panaszait. (Talán ennek is köszönhető, hogy akinek meg nincs tapasztalata a jó oldaláról, teljes hülyeségnek tartja bevállalni. Bár igaz, én is így lennék egy olimpiával :))
Köszönöm a válaszodat. Lehet, hogy igazad van. Nagyon kevés alkalmam nyílik személyesen beszélgetni anyukákkal a gyereknevelésről, itt a gyakorin viszont sok kérdésbe belefutok. Itt nagyon az megy, hogy aki elfárad, és segítséget kér, az lepasszolja, rossz anya, aki bevallja, hogy pár év után már mást is csinálna, mint mondjuk játszótérre járna vagy mondókázna, az tényleg minek szült, aki bölcsibe adja, az tönkreteszi a gyerek lelkét, aki nem tudja megoldani, hogy napi 8 óránál kevesebbet legyen oviban a gyereke, az inkább ne szült volna, ha nincs lehetősége munkahelyet váltani. Ezek mind valós, idézett reakciók a gyereknevelés mindennapi nehézségeire.
Egyrészt a csapból is az folyik, hogy ne törekedjünk a tökéletességre, és ép ésszel be is látható, hogy ez miért felesleges és káros. De itt a GYK-n nem szabad tökéletlennek lenni. Miért nem? Miért jobb bántani egymást (anyák), mint támogatni?
válasza:Vállalom a lepontozást, de szerintem itt azok szoktak ilyet írni, akik csak kibicelnek. Hónapok, esetleg évek óta várja a gyermekáldást, és közben elképzeli, hogy milyen fantasztikus lesz végre anyának lenni. Kialakít egy idealizált képet, ami nagyon távol esik a valóságtól.
Lát egy ilyen kérdést, és háborog, mert neki nem adatik meg, másnak bezzeg igen, és mégse tudja élvezni.
Kisebb százalékban vannak a szerencsések, akiknek a baba eszik, alszik, és legalább egy szolgàltkész nagymama ugrik, és nem értik, mi a nehéz. De utóbbiak szoktak aztán elku.ssolni, mikor kezdődik a hozzátáplálás, fogzás, vagy jön a szepa és a dackorszak, aztán hirtelen mégse akkora élvezet a babázás, mint az első 6 hónapban.
válasza:Megértelek, kedves utolsó, lehet, hogy én sem fogalmaztam jól. Én is mindig tudtam hogy lesz gyerekem, nem volt opció sosem, hogy esetleg ne legyen. Az viszont döntés és mérlegelés kérdése volt, hogy MIKOR jön el az ideje a gyerekvállalásnak. És nálunk ez akkor következett el, amikor azt éreztük, amit leírtam.
Helyesebb lett volna úgy fogalmaznom, hogy "akkor vállaltunk gyereket, amikor.....", ahelyett, hogy "azért".
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!