Anyukák! Ti már gyerekkorotokban is tudtátok hogyan fogjátok elnevezni a gyerekeiteket? Vagy random jött?

Kora gyerekkorom óta Krisztinának akartam nevezni jövendőbeli lányomat, de aztán olvastam egy regényt, és abban az egyik mellékszereplő neve annyira megtetszett, hogy az lett a neve.

De második keresztnévnek megtartottuk a Krisztinát, illik az előző névhez, és a családnevünkhöz is.

A férjem is szereti mind a kettőt.

Ugyan még nincs tervben a baba, de beszélgettünk már a nevekről. Körülbelül 10 éves korom óta tetszik egy fiú név, ő is azt mondta, tetszik neki. Ha nem változik meg addig a véleményünk, azt kapja majd.

Egyébként én világ életemben jobban szimpatizáltam a fiú nevekkel. Kedvenc lány nevem nem is igazán van. De annyiban megegyeztünk, hogy hagyományosabb nevet - lehetőségekhez képest - igyekszünk választani, ha egyszer lányunk lenne.

Én már gyerekkoromban is tudtam, hogy ritka, egyedi nevet fogok választani. Sose tetszettek a kislányos tucatnevek. Amikor az első terhességem alatt voltam, már tudtam fejben előtte is, hogy mi lesz a gyermekem neve. Végül igen is ritka nevet választottunk. Mára már az is egyre gyakoribb, de számomra még mindig különleges.

Természetesen sokszor nézegettünk a családban lévő nevek közül második nevet, így a második babának két neve is lesz. Itt is egyedit és ritkább nevet kerestünk.