Többgyerekes családok: nálatok a nagyjából egykorú testvérek játszanak együtt?

Nálunk is probléma ez, úgyhogy kíváncsi vagyok a válazokra.

7 éves a lányom ég 5 a fiam. Sajnos a lányom nem szeretne jázszani a fiammal és borzasztó irígy is a játékaira. A kicsi sokat játszana vele, de 80%ban elutasítást kap. Ilyenkor mindkettejükkel beszélek. A nagyot próbálom meggyőzni, hogy nem szép dolog így viselkedni és változatasson. A kicsit meg vígasztalom és próbálom a saját játékai felé terelni. Egyébként nagyon jól el tudnak játszani, ha épp olyanja van a nagynak.

Nálunk 7 év van a két szélső fiú között, a középső kislány. Amíg csak baba volt a legkisebb, addig jól eljátszott együtt a két nagyobb.

Később a legaranyosabb az volt, amikor hárman játszottak együtt pl cirkuszosat, a legnagyobb volt a porondmester, a kisebbek kötéltáncos és oroszlánidomár.

Aztán a nagy kiskamasz lett, a kisebbek játszottak együtt. Néha még a két fiú együtt.

Tehát valóban, inkább az életkor számított, mint a nemük. (A veszekedések is kb ilyen kiosztásban történtek, de szerencsére nem ölték egymást gyakran.)

nalunk is hasonlo a helyzet. ha a nagy (6 eves) nem akar jatszani, mehet a saját szobájába es senki sem fogja zavarni. ha a kicsik (20 honaposak) nem akarnak a naggyal jatszani akkor elmagyarazom neki hogy ok most nem akarnak, jatszok vele en. ha a 2 kicsi nem akar egyutt jatszani, abba nem szolok bele.

a jatekokon nalunk osztozkodni kotelezo, leszamitva 1-2 szamukra ertekes dolgot amit csak maguknak akarnak es kotodnek hozza.

altalaban viszont jol megvannak egyutt, nem nagyon tudom elképzelni miert ne akarna az egyik testver a masikkal jatszani hosszútávon. el kellene gondolkoznod az okon mielott a megoldast keresed.

4 év van köztem és tesóm között, ő a kisebb. utáltam kölökként, hogy ott van egy fejletlen kis h lye a sarkamban, és nem lehet levakarni magamról. persze a szüleink nyomták, hogy jajj, legyek jó tesó, játszak vele szépen...

konkrétan gyűlöltem a helyzetet, és még saját szobánk sem volt (lehetett volna), mert ez is a jó testvéri kapcsolatunkat volt hivatott elősegíteni (nem egyneműek vagyunk ráadásul)

nem a szüleink érdeme, hogy ahogy idősödünk, csökken a fejlettségbeli távolság kettőnk között, megpróbálunk mégis valami kapcsolatfélét összekaparni a romokon.

sose erőltesd az egyik gyerekedet a másikra, nem ő akarta azt a testvért hanem te. fogadd el ha nincs rá különösebb szüksége.