Lehet ebből a kapcsolatból valami? Hogy mondjam el a családnak? Mit fognak szólni az emberek?
12 hetes terhes vagyok, két fiúcskával. Idáig titkoltuk a "párommal". Az úgy nevezett "párommal" 14 éves korunk óta vagyunk legjobb barátok.
Én hetero vagyok, Ő viszont homo.... Mindig is vonzódtam hozzá, de nem mertem elmondani neki.
Egy nagyon durva házibulin, addig-addig fűztem, hogy próbálja ki egy lánnyal is, hogy sikeresen egy ágyba keveredtünk. Sokáig nem is beszéltünk erről a furcsa esetről, míg ki nem derült, hogy babát várok. Nagy nehezen elmondtam neki, (...) és szépen, lassan megbeszéltünk mindent;
nem költözünk össze, viszont eladjuk a mi lakásaink, s kiköltözünk a tanyámra, két külön házba, így közösen feltudjuk nevelni őket, de még is élheti Ő is az életét (ha érted mire gondolok), a munkánkkal szerencsére nem lesz baj, sőt(!) közelebb is lesz a munkahelyünk. Ez mind szép, s jó, de hogy mondjük el? És fog ez így működni? És mit fognak gondolni az óviban|suliban: jön a valamilyen eseményre anyuci és a pasija, meg apuci és a pasija.....
válasza:
válasza: válasza:"Milyért is?"
Elsősorban ezért a válaszért!
Tudom véletlen elgépelés volt, pontos jé-t akartál írni!
válasza:"Jó lesz az mièrtnek is!"
Most egy világ fog a T.Kérdezőben összedőlni!
válasza:Szia!
Hogy a fő kérdéseidre válaszoljak:
- Lehet ebből a kapcsolatból valami?
Szerintem egy baráti kapcsolat mindenképp. Ha a "párod" a fiúkat szereti, nyilván egyszer - talán - felmerült volna benne, hogy szeretne gyereket. Viszont így már erre nem lesz gondja. A ti iker fiaitoknak is mindjárt négy szülője lesz. Ami nem is olyan baj, mikor a felelősséget kell megosztani.
Csak ezt a barátságot kell óvni, és ápolni, bár ha már 14 éves korotok óta tart, akkor talán annyira nem lesz nehéz.
- Hogy mondjam el a családnak?
Ha kínosnak érzitek, vagy attól tartotok, hogy valami retorziónak, zaklatásnak, vagy bármi negatív dolognak lennétek kitéve a szülők részéről, akkor inkább hallgassatok róla. Még mindig lehet, hogy később elfogadóbbak lesznek, és apránként adagolva el lehet mondani mindent. Egyébként, ha felnőttek / nagykorúak vagytok, nem függtök a szüleitektől (bár vér szerinti rokonok) abba, hogy hogyan éltek nincs közük, nem lehet beleszólásuk.
- Mit fognak szólni az emberek?
Hát ez az, amihez - hacsak nem ártotok valakinek, már pedig ezt miért tennétek - végképp senkinek semmi köze!
Ti boldogok lesztek így? Valószínűleg. Akkor a lényeg ez. :)
Mit gondolnak majd az oviban, suliban? Reméljük, hogy addigra még nyitottabb, netán elfogadóak lesznek az emberek, ha többet tudnak meg az LMBTQ+ dolgokról.
Mivel ezen a téren rengeteg a fehér folt, a tudatlanság pedig tévképzetekhez vezet, hibás elgondolásokhoz.
Most is van számos sztereotípia, ami a köztudatban él az LMBTQ+ emberekről. Ha pedig többet használják a netet, netán olvasnak róla, talán, mondom talán megváltozik a hozzáállásuk ehhez a témához.
Mellesleg nem hinném, hogy nagyon kilógnátok a sorból, mert majdnem olyan a helyzet, mintha elvált szülők lennétek, az pedig sajna nem egyedi a családok közt.
Még az óvoda / iskolának is csak annyit kell elmondani a dologról, amennyi feltétlen szükséges. Nem kell, hogy mindenképp tudjanak részleteket.
Kívánom, hogy találjátok meg egymás mellett a boldogságot, legyetek boldog szivárvány család, ami nyugatra tőlünk nem is egyedi! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!