Hosszu utra 30 hetesen?

Hat a babara biztos nem lesz karos hatassal, de neked nem lesz konnyu kibirni.

Gyorbol mentunk Londonba busszal. 25 ora volt, azt mondtam soha, soha, soha tobbet! Nagyon hosszu volt az ut.

Ha tudtok szerintem minel tobbet menjetek ejjel, mert akkor nincs akkora forgalom.

Es karacsony utan pedig jottok vissza?

Csak meg ne induljon a szulesed az izgalomtol. Azert egy ekkora ut meg az embert siman is kifarasztja, de hat pocakosan meg tobb lesz az izgalmad is. Hat, nem tudom. En mennek inkabb mikor a baba megszuletett mar.

Szia!

Én visszafelé tettem megy ugyanezt az utat: Budapestről jöttünk Londonba és akkor voltam 31 hetes. Először egy kicsit én is paráztam tőle, erősen gondolkodtunk azon, hogy külön visszajövök repülővel, de bevállaltam és egyáltalán nem bántam meg, messziről sem volt olyan vészes a dolog, mint amilyennek gondoltam. Pedig a dologhoz hozzátartozik az, hogy éjszaka indultunk vissza és előtte egy órát sem tudtam pihenni, mivel egész nap egy esküvőn voltunk vidéken, hajnalban keltünk miatta és a nap felét végig kocsikáztuk, a másik felét végigünnepeltük. Mire el kellett indulni, addigra olyan voltam, mint a mosott sz.r (már elnézést), de lehet, hogy ez nekem használt is. Ugyanis ennek a fáradtságnak köszönhetően én az út hatvan százalékát végigaludtam. Nem volt annyira kellemes, négyen voltunk, tehát nem tudtam végigdőlni az ülésen, de beraktam a derekam mögé egy párnát, a könyöktámaszt leengedtem, körbepárnáztam az oldalamat is, egy másikat a fejem, nyakam alá raktam, ahogy éppen kényelmes volt. Harisnyám nekem nem volt hozzá, de felvettem a legkényelmesebb melegítőmet és lehúztam a cipőmet. Ha a baba nagyon mozgolódott, akkor igyekeztem pózt váltani. Összességében még jól is éreztem magam, a lakástól fél órára kezdtem el "hisztizni", mert elfogyott az innivalónk és szomjas voltam, a többiek nem terhesen nem viselték jobban az utat, mint én (igaz, nekik vezetni kellett, én pedig ezt megúsztam a pocak miatt).

Jah, és egyébként mi is nagy pihenőket terveztünk, amiből öt perces gyors pisik lettek, ugyanis már Bécs előtt, majd a németeknél az autópályán baleset miatt egy-egy hosszabb kényszerpihenőt kellett tartanunk, persze az út közepén, ahol ki sem tudtunk szállni, de ez a két várakozás elvette az összes rászámolt pihenőidőnket és azután megállni is alig mertünk, mert a kompot el kellett érnünk. Nektek hazafelé ennyivel könnyebb lesz, hogy hamar letudjátok a kompozást, utána pihenhettek szabadon, nem lesztek már időhöz kötve, mint mi.

Nekünk végül kerek 24 óra volt az út összesen (hatalmas dugó volt Dover és London között).

Én belevágnék a helyedben, ne félj tőle, ne állj hozzá tragikusan és jó lesz!