Mit tegyek, ha minden vágyam egy második kisbaba, de egyetlen feltétel sem adott?

Nagyon nagyon szeretnék mégegy babát! A kisfiam most 1 éves, és születése óta egyedül nevelem. Ő egy nem tervezett baba volt, 6 hónapos terhesen maradtam vele egyedül. Az első perctől fogva imádom, de a terhességet nem szerettem, gondolom mert az nekem csak idegeskedésből, veszekedésből és problémákból állt. Viszont ahogy a kezemben tarthattam a kisfiam, minden kétségem elszállt (na jó, ez nem szerencsés fogalmazás, mert kétségeim nem voltak korábban sem, csak nem éreztem jól magam a bőrömben terhesen). Nagyon szeretném, ha lenne mégegy kisbabám, ha lenne a fiamnak testvérkéje. De még férfi sincs hozzá. Ne higgyétek, hogy az a fajta nő vagyok, aki egy babával akarja kompenzálni, hogy nincs pasija, hogy unatkozik otthon, stb. mert ez nem igaz. Meg van nekem a jó kis életem, nevelgetem a fiam, tanulok, néha eljutok szórakozni is, meg vagyok elégedve ezekkel a dolgokkal. Csak olyan új nekem ez az érzés, tekintve, hogy a k isfiamat nem terveztük, ott sose fogalmazódott meg bennem, hogy "én márpedig babát akarok", mert még az előtt terhes lettem, hogy én ilyet gondoltam volna. 19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem. Most 21 vagyok, jövőre, amikor a kisfiam 2 éves lesz, megy bölcsibe, én meg egyetemre, akkor kezdem. Ezért se lenne szerencsés mégegy baba most, mert oké, most is tanulok a fiam mellett, de azért a gimnáziumi tananyag távoktatáson egészen más, mint az egyetemi. Én sajnos annak idején nem fejeztem be a középsulit, nem izgatott a tanulás, csak most, amikor terhes lettem, jöttem rá, hogy tanulni muszáj, mert nem akarok egész életemben egy gyorsétteremben dolgozni. Mert ott dolgoztam amúgy. Meg hát anyagilag se vagyok éppen eleresztve, sőt, marha kevés pénzből élünk. Szóval tisztában vagyok én mindennel, hogy miért nem kéne, de egyszerűen nem tudok másra gondolni. Félek, hogy sose találok olyan férfit, akinek én gyereket tudnék szülni, mert a kisfiam apukája annyira elvette a kedvem a pasiktól...Volt azóta kapcsolatom, kettő is, de mindkettőből kihátráltam, amikor komolyra fordult volna a dolog. Azt éreztem mind a kettőnél, hogy nem tudok velük hosszú távon boldog lenni, stb. De nagyon szeretném, ha a második babámank is fiatal anyukája lenne. Viszont nem szeretnék mégegy olyan terhességet végigcsinálni, hogy semmit nem merek jó szívvel megvenni, mert minden drága, és mindenből csak a legolcsóbb jut. Hogyan tereljem másfelé a gondolataimat? És hogyan változtathatnék magamon, hogy újra úgy tudjak viszonyulni a férfiakhoz, mint régen? Hogy meg tudjak bízni valakiben újra, hogy én is teljes szívvel benn tudjak lenni a kapcsolatban. Olyan tanácstalan vagyok...