Mit jelent, hogy "lepasszolom a gyereket"? És ez miért rossz?

Pont a napokban, talán tegnap, írt egy nő cikket a she.hura és valami hasonló témakör volt: miért megy koncertezni a csaj a kéthónapos babája mellől, miért van mükörme meg így könnyű ha van segítsége.. szerinte egy nő, aki már anya nem élhet csak a gyerekének, nem szórakozhat és nem lehet igényes magára..

Ránéztem a cikk írójának facebook profiljára, meg akik helyeseltek neki, hát nem azért, de mind ilyen lelakott fejű amőba testű begyepesedett nő!

Az ilyenekből az irigység szól, irigyek mert más anyuka jól érzi magát, meg tudja oldani a gyermekfelügyeletet apukával, nagyszülőkkel, már attól is felmegy a vérnyomásuk ha a másiknak meg van mosva a haja 😂 sajnos nem tudják, de ha nem azzal foglalkoznának hogy más feje fölött törik a pálcát, akkor lenne idejük egy házi manikűrre vagy arra hogy kicsit relaxáljanak amig a gyerek alszik, vagy mig a nagyi figyel rá..

Nekem sajnos nincsenek nagyszülők akikhez lepasszolhatom, de apával ketten megoldjuk ha épp fodrászkodnék vagy wellnesbe mennék a barátnőkkel, fordítva is igy van! A gyerek arra emlékszik hogy apa és anya kiegyensúlyozott, jókedvű és nem stresszes túlhajszolt.

Attól hogy valaki szülővé válik kell a kikapcsolódás.

Én fiatalon szültem (23), ne aggódj egy kis melírért már elővett az egész szomszédság, mégis kire hagytam a csöpp fiamat😡 szánalmas degenerált emberek az ilyenek

Én csak ott érzem jogosnak ahol anyuka nem havi egy alkalommal egy két órára hagyja másra a 2honapost majd később a 8-9honapost hanem azt tartom kissé furanak amit sógornom csinál heti 2-3szor órákat távol volt, nagyobb a gyerek akkor meg a nagyszulokkel feszt. Mert hogy neki szüksége van rá... Éli világát mintha mi se történt volna.

Nekem ez fura mert egy gyerek lemondással is jár és olyan mintha ő ezt egyáltalán nem akarna felismerni.

A nagyszülők nagyon szeretik a kisfiút persze de sajnálom őket mert fáradtak nem bírják az éjszakazast panaszkodnak sokszor hogy nem bírják a tempót.

Minden életkornak megvan a feladata, a nagyszülők nem abban az életkorban vannak amikor pici babat vagy élénk hisztis kisgyereket kell terelgetni.

Nyilván ha heti egyszer egy két órára távozna vagy nagyobb gyerek esetében heti 1nap az megint más.

A másik a barátnőm aki pl sose viszi vásárolni magával a gyerekeket mert hogy hisztiznek meg nehéz velük a boltban. Emiatt a gyerekek soha nem vártak végig egyetlen bevásárlást se.

Múltkor bementunk együtt mert nekünk be kellett ugrani vmiert, és hát ordoguzest hajtottak végre a boltban 5 és 6evesek.

Szoval jó oké hogy mindig meg tudta oldani hogy másokra bízza őket na de így hogyan és mikor fognak megtanulni emberek között viselkedni? Maguktól?

Pár éves gyerekek esetében senki nem ír ilyet. Tehát túlzásokba estel.

Itt lassan abból csinálnak az anyukák versenyt, ki megy minél hamarabb. "Nyolc naposan! Nem, én már hat naposan ott mertem hagyni!

Folyt.

Mintha attól félnenek, ha kimaradnak egy 20. lanybucsubol, megáll az élet 😉

Ki lenne irigy az ilyen lelki szegényekre?

Lepasszolás és lepasszolás között is van különbség.

Az apjára hagyni a gyereket nálam nem lepasszolás. Akkor sem, ha 8 naposan hagyja rá 1-2 órára, hisz az apja is ugyanolyan szülő. Még ha anyatejes, akkor se marad ki szoptatás.

Ami nekem abszolút lepasszolás kategória, ha összességében mindenki mással többet van egy gyerek, mint a szüleivel.

Illetve minél kisebb egy gyerek, annál kevesebb időt tudok "elfogadni" (=megérteni), hogy másra bízzák.

Pl: amikor a pár hónapost a mamáknál altatják azzal az indokkal, hogy "de úgy szeret velük lenni" (kár hogy még magáról sem tud).

1.-nek, linkelek egy cikket, én ezt olvastam, ha te is erre gondolsz, akkor valamit nagyon félreértettél.

Én minden szavával egyetértek, és nem vagyok sem amőbatestű vagy lelakott fejű.

[link]

Amúgy az utolsó bekezdés gyönyörűen összefoglalja a lényeget.