Anyukák, mennyire érzitek magatokat kiszolgáltatott helyzetben?

Nem érzem magam annak.

Igen, el tudom tartani a gyerekeket egyedül, ha a sors úgy hozza. Max gyed-et kapok, a ház az enyém, igazából a férjem nagyobb bajban lenne, ha válunk.

Érzelmileg valamilyen szinten kiszolgáltatott az ember annak, akit szeret.

Fizikailag egyáltalán nem érzem ezt, pedig lényeges erőfölényben van a férjem.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs rá szükségem nekem, vagy a gyerekeknek.

Nem minden rózsaszín ködben úszó tündérmese, nem vagyunk filmbe illő minta család, de szeretjük egymást, és jó a házasságunk. Mindkettőnknek kölcsönösen előnyös is, hogy ketten együtt többet érünk el, mint egyedül valaha.

3-as vagyok.

A döntés úgy néz ki, hogy megbeszéljük. Mindenki elmondja az érveit, és aszerint hozzuk meg a legjobb döntést együtt.

Semennyire.

Annak ellenére sem, hogy 3. éve vagyok itthon és így a gyessel már csak minimálisan járulok csak a közöshöz. Ráadásul jön a második (mondjuk így hamarosan nő a bevételem).

Egyébként el tudnám tartani magunkat, az állásom még megvan, visszavárnak, a végzettségem is piacképes, új állást is találhatnék. A munkaköröm home office-ban is végezhető, így abszolút gyerekkompatibilis.

Fizikailag is megvagyok, nem rám hárul az összes meló a gyerekkel, főleg így terhesen nem.

A lakásunkat egyenlő arányban közösen vettük, a törlesztője alacsony.

A döntéseket közösen hozzuk.

Össze se jöttünk volna amúgy, ha nem egyenlő felek vagyunk az első pillanattól. Egyetemi csoporttásak voltunk, így elég hasonlóan gondolkodunk.

Minden nő kiszolgáltatott helyzetbe kerül ha gyereket szül,ez az igazság.Ha viszont ezt nem érzi egyáltalán,mint a fentebb írt hölgyek,akkor az azt jelenti,jó a házasságuk.

Én magam éreztem kiszolgáltatott helyzetben magamat,pedig házam,megtakarított pénzem,szakmáim vannak...ez az anyagi része,az rendben van.De az érzelmi rész az más.Egyedül maradni egy gyerekkel,vagy többel,ennél nagyobb kiszolgáltatott helyzet nincsen,még ha megvannak az anyagi javak akkor sem.

Én sem érzem úgy, hogy ki lennék szolgáltatva. A lakás, amiben most lakunk, az enyém, hamarosan veszünk nagyobb házat, ezt meg kiadjuk. A ház persze teljesen közös lesz. Van munkám is, teljesítménybéres, kereshetek nagyon jól és nagyon keveset is, rajtam múlik, egyéni vállalkozó vagyok. Momentán keveset dolgozom, ez közös döntés volt, várom a második babát, az első még itthon, ősztől lesz ovis, amíg itthon van, addig visszaveszek a melóból. Szülés után visszaállok, szintén csökkentve, de így sem érzem magam anyagilag függő és kiszolgáltatott helyzetben, ugyanúgy hozzáférek minden pénzhez, és elszámoltatva se vagyok (szép is lenne...). Ráadásul bármikor emelhetem a munka mennyiségét, és akkor pénzem is több lesz. Így igen, egyedül is el tudnám tartani a gyerekeket. Egyébként normál esetben kb. egyenlően keresünk.

Más módon se vagyok kiszolgáltatva, abszolút társként kezeljük egymást, a házimunka is közös, a gyerekkel a férjem is sokat foglalkozik. Ha el akarok enni valahova, mehetek én is, természetesen akkor ő marad a lányunkkal.

A döntéseket megbeszéljük, nincs olyan, hogy valakinek a szava többet ér a másikénál, vagy a férfi mondja ki a végszót stb. Most pl. házat keresünk, mindkettőnknek van vétójoga, ha bármelyikünk határozottan nemet mond egyre, azt passzoljuk, mindkettőnk igényei ugyanúgy számítanak.

Semennyire. Mikor összejöttünk mindkettőnknek volt saját lakása, most az övében élünk mert az nagyobb, négy szobás, az enyém két és fél, de sokkal jobb környéken( 5. kerület) és az enyém ki van adva albérletbe mert többet kérhetünk érte. Stabil, jó munkahelyem van, pár milliós megtakarításom(2-3 körül).

Egy gyerekünk van, nem is lesz több, tehát ha úgy alakulna hogy elválunk, életszínvonal csökkenés nélkül tudnám felnevelni a fiunkat.

Kiszolgáltatott helyzetben? Semennyire. Életem csúcsán vagyok, több önbizalommal és energiával, mint valaha, pedig sosem voltam mimóza.

30 évesen szültem, most fél éves a kisfiam, nem igazán viselt meg fizikailag. A párom jóval jobban keres nálam, de nem zavar, mert én is jól keresek, vállalkozó vagyok és igazából a szülés napjára álltam le csak a munkáva - tudom online intézni az ügyimet. Megnyugtat a tudat, ha beüt a baj, tudok dobbantani gond nélkül a gyerekkel.