Más is volt már úgy, hogy ment volna vissza dolgozni egyik pillanatban, a másikban meg nem?

Nekem csak GYES jár meg CSP, de így se vagyok rászorulva hogy dolgozzak, de néha tök hülyén érzem magam..

Egyik hónapba beadom a jelentkezésemet munkákra, hiányzik a társaság, most meg következő hónapba meg tök jól érzem magam itthon, nem vágyok vissza dolgozni, szívesen élnék csak a hobbimnak.

És ez már kb fél éve így hullámzik.

De eldöntöttem hogy kihasználom 3 év 4 hónap kezdődik az ovi az még pont 1 év, ezt az időszakot, élvezem hogy fejlődik a kis lurkóm, nem akarok lemaradni erről az időszakról, élvezem hogy én vagyok neki a világ közepe , és még ő is rá ér a kötelességnek élnie.

Nyelvet készülök tanulni, akkor emberek között is leszek meg le is foglalom magam, még se kell bölcsibe adnom.

Én Gyed alatt morfondiroztam ezen, hogy mindenhonnan az folyik, hogy a kisgyereknek mindene az anya és milyen fontos a kötődés, az én 1,5 évesemen viszont akkor láttam igazi boldogságot amikor mentünk közösségbe, ringato, úszás, játszóbölcsi, játszóterek, rokonok, még mászó babaként is csak úgy kotort más gyerekek után a homokozobon, és elszomorodott, ha lelépett valaki.

Hatalmas különbség volt nálunk a társadalmi élet és a 4 fal között.

Másfél éves korában már hatalmába kerített az az érzés, hogy kevés vagyok neki, kellenek az ingerek és a közösség, mégha egy ekkora váltás, hogy bölcsibe adni, felérhet egy töréssel is.

Nem akartam "kisajátítani"a gyermekem, kezdtem "bezárva"is érezni magam, egy pl ringato engem nem töltött fel, és egy világra nyitott gyermek egy lassan "hervadó" anyával szerintem nem jo párosítás.

Erre persze rátett az anyagi "háttérfény", bébiszitter segítségével elkezdtük leválasztani rólam(akivel nagyon jól érezte magát)és 20 hónaposan zökkenőmentesen ment bölcsibe.

Mondhatni én nem instabil voltam hogy hol ezt hol azt gondolom, hanem egy érés/folyamat volt bennem az egész.

Habár a kövi gyermekem nem tervezem mégsem beadni bölcsibe(ahogy az elsőt sem terveztem). De figyelem az igényeit neki is, és fontosnak tartom a gyermeki kiváncsiság, nyitottság fenntartását a világra.