Meghalt 2 naposan a babám hogyan tovább? ezt nem lehet túl élni!

Nagyon kemény történet. Jó, hogy kiírtad magadból.

És hát tényleg nem úgy tűnik, mintha sokan támogatnának. 😞

Jó barátok? Akik vállán kisírhatod magad?

Esetleg picit tehermentesítenek?

Ha meg tudtatok nyugodni, keress wgy megbízható nőorvost, aki megnézi, hogy minden rendben legyen Veled.

Pihenj sokat, ésengedd ki az érzéseidet továbbra is, be szorítsd be, sírj amennyit kell.

Vigyázz magatokra!

Próbálj apró örömökwt felfedezni, azok segítenek. (Egy finom étel, amit szeretsz, a kisgyemeked ölelése, egy pillangó, bármi

#7 Akkor én az előző kérdésedre is válaszoltam, amikor még csak a burokrepedéssel kapcsolatban kérdeztél... Örültem, hogy végül jóra fordultak a dolgok; nagyon kemény, hogy mégis így alakult!

Még ami eszembe jutott, hogy nekem kellett egy kapocs hozzájuk. Könnyebb volt tőle egy kicsit. Először egy tetoválást akartam az emlékükre, de végül meggondoltam magam. Helyette csináltattunk egy arany ikrek medált, amit azóta is szüntelen hordok. Most kerül majd mellé egy rák, mivel a kislányom ebben a csillagjegyben született.

És el is búcsúztunk tőlük a temetőben a gyermekek emlékművénél.

És verseket írtam. Az elvesztésükről, a hiányukról, a leendő gyermekünkhöz.

Arra próbálj fókuszálni amid van. Ne arra, amit elvesztettél!

A pszichológus nálam azt kérte, hogy ìrjam össze milyen 'pozitív hozadéka' van az elvesztésüknek. Először nagyon mérges lettem, mert hogy lehetne ebben bármi pozitív?!

Aztán belegondoltam mélyebben és rájöttem, egy csomó mindent tanítottak nekem rövid kis életükben, ami innentől kezdve az enyém marad: hogy megtanultam, hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt hittem. Hogy ezentúl mindenre képes vagyok, ha képes voltam ezek után talpraállni. Hogy megtanították, melyek az igazán fontos dolgok. Hogy megmutatták, kik az igazán fontos emberek, hogy kikre számíthatok...stb.

Tőlünk is szinte mindenki elfordult a történtek után. Nem tudták ezt sehogyan sem kezelni. Főleg a család nem. A legrosszabb az volt, ha úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem is léteztek volna. Beszélni kell róla. Bárkivel; családtaggal, ismerőssel, idegennel. Nekem sem volt időm eljárni pszichológushoz. Skype-on keresztül, átutalással oldottuk meg a beszélgetéseket. Már sokan vállalnak ilyet. Szívesen megadom az elérhetőségüket.

Mindig megdöbbenek, miért nem maradhattal végig vele.

Összeszorult a gyomrom. Nálam 16 hetesen folyt el a magzatvíz, és most megint azon őrlődöm, hatha visszatermelődött volna, és nem jól döntöttem.

Pedig szerintem is muszáj lesz pszichológus. Vagy valaki, aki ezen átkísér pszichésen. Egyutterzesem szívből.

Olyan nincs, hog nincs időd pszichológusra.

Az heti 2 óra maximum, de nem ártana! Segít...

Szívből örülök!!! Kívánom, hogy minden úgy menjen tovább, ahogy a 'nagy könyvben' meg van írva!

A mi kislányunk már 9 hónapos. Minden pillanat egy csoda Vele! Júniusban megyünk újra beültetésre. Szeretnénk Neki kistestvér(eke)t.