Beleolvastam lányom naplójába, kiderült pár dolog. Mit tegyek?
Lányom nyáron lesz 13 éves, most fejezte be a 6. osztályt. Mindig is kitűnő tanuló volt, az iskolában soha nem hallottam róla rosszat, itthon sem volt baj.
Az idei tanévben viszont észrevettem pár dolgot. Sokkal kedvetlenebbül ment iskolába, ha kérdeztem, milyen volt a napja, kedvetlenül, röviden válaszolt. Az ellenőrzőben ugye alá kell íratni a jegyeket. Eddig mindig hozta, amint jegyet kapot, egyből aláírtam. Most volt, hogy 2 hétig sem láttam az ellenőrzőjét, mert mindig "ottfelejtette", "nem kapott jegyet" stb... és én nem akartam kutakodni, megbíztam benne.
Pár hónapja kezdett naplót írni. Ami furcsa volt a dologban, hogy nagyon titoban akarta tartani, mit ír -tudom, hogy ez teljesen természetes, de ő már szerintem túlzásba vitte, általában akkor kezdett írni csukott ajtónál, ha mi már lefeküdtünk (késő este), nagyon jól elzárta... A hangulata meg egyre rosszabb lett, vagyis ezt próbálta nem kimutatni, de én észrevettem rajta, hogy idegesebb.
Szerda reggel ment nagyszülőkhöz pár napra. Most este megtaláltam a naplóját. Nincs itthon, beleolvastam. Szörnyen érzem magam miatta, tudom, hogy tilos az ilyen kamaszoknál, de úgy éreztem, meg kell tennem. Kiderült, hogy márciustól kezdve két ellenőrzője volt, egy itthonra, egy "hivatalos" meg a suliba, és az igaziban volt pár rossz jegy, amit nem mert elmondani. Csak egy-két jegy, és nem változtatott semmit a bizijén (csak egy 4-ese lett most is, arról tudtunk előre), és mégsem merte elmondani. Soha nem szidnám le egy-egy rossz jegyért, a bátyja nem ennyire jó tanuló, de egyszer sem szóltuk le miatta. Ezenkívül kiderült, lányom utál suliba járni, utálja az órákat, házit alig ír, a suliban másol le mindent gyorsan, csak hogy meglegyen, és az osztályban sem érzi jól magát, sokan csúfolják (az nem derült ki, miért), és utálja az osztályát. Erről eddig nem tudtam... Na és egy súlyosabb ügy. Zeneiskolába jár zongorázni, ami fizetős. A naplójából kiderült, hogy 2 hónapja nem jár (a tanárnak megmondta, hogy abbahagyja), az órákra kapott pénzt meg eltette - nem azért csinálja, mert pénz kell neki (mindig spórolt a pénzével, sok van neki ahhoz képest, hogy még nincs is 13 éves, mert szinte nem is költ semmire), de el kellett rakni a pénzt, hogy ne vegyük észre, hogy nem jár zongorázni. Azt írja, a zongoratanárt sem szereti, és félve megy órára, mert szigorú.
Az biztos, hogy ahogy hazajön, hosszan el kell vele beszélgetnem... De attól félek, már attól bedühödik, hogy elolvastam a naplóját (ami érthető.) Nem értem, miért nem fogad a bizalmába. Soha nem bántunk vele rosszul, beszélgettünk sokat, nem szidtuk, erre kiderül, hogy rengeteg sérelmét nem meri elmondani nekem - a rossz jegyeket, hogy csúfolják, hogy nem akar zongorázni járni... És a naplójából az derül ki, hogy nem érzi magát jól se a suliban, se a sulin kívüli programokon az osztálytársaival, itthon meg csak szorong...
Hogy kezdjek hozzá a beszélgetéshez? Mit tehetnék, hogy jobban a bizalmába fogadjon?
Szerintem se mondd el neki, hogy beleolvastál a naplójába.
Nekem is pont az jutott eszembe, mint az egyik előttem szólónak: ha hazajön említsd meg neki, hogy találkoztál a zongoratanárnővel! Esetleg a nyár folyamán megkérdezhetnéd, hogy nem akarja e áthívni az osztálytársait, barátait. Ha azt mondja, hogy nem akkor rákérdezhetsz, hogy miért mi a baj velük stb. Hátha elmondja akkor a többi dolgot is.
Próbáljatok kettesben eltölteni egy kis időt, hátha akkor közelebb kerül hozzád és elmondja mi bántja. Főzőcskézzetek együtt, menjetek vásárolni, moziba stb. Gyerekeim (igaz még kisebbek 6 és 8 évesek) is szívesebben beszélgetnek pl. játék közben, mintha csak úgy rákérdezek a dolgokra.
Ami még eszembe jutott, hogy esetleg beszélj a te gyerekkorodról, hogy milyen voltál ennyi idősen, vagy hogy milyen rosszul érezted magad, ha kicsúfoltak stb.
Írd meg a fejleményeket majd!
Nekem is volt naplóm. Az én anyum is elolvasta. De, ha valóban JÓT AKARSZ CSAK, akkor semmi baj nincs vele. Többet ne tedd, ha valami nem stimmel a lányzóval kérdezd meg, ne kémkedj utána. Viszont, ha ellene használod, akkor ne lepődj meg, ha épp sziával letudja a beszélgetéseiteket, vagy nagy hülyeségeket csinál utána.
Az én anyum nem segíteni akart, csak elolvasta, és onnantól kezdve... Szóval az akkori kis depimet sikerült nagyon szépen elmélyíteni, addig amíg, tini fejjel nem gondolkodtam józanul, a vége egy kiadós gyomormosás, és sok sok ima, hogy ne kómáljak be.
Mindenesetre ne nekiugorj, hanem lassan programokon keresztül érdeklődj az ő kis élete után. Mik érdeklik, "tetszik" e neki valaki az osztályból/iskolából. Milyennek érzi a sulit, merre menne továbbtanulni, mi az elképzelése, elég nagylány már ezekhez a témákhoz, házha közelebb kerülsz a megoldáshoz.
A csúfolódást én is megéltem, mert nem voltunk eleresztve, nem menőztem, mint ahogy a többiek. Aztán most a "menők" lótifutik pizzás fiúk, nekem meg kellemes irodám van, nekik hódítások, nekem családom. Ez most nem vigasztalja, mert most éli meg, hogy piszkálják(nem sminkel, nem a legutolsó divatban jár, nem bagózik/iszik/füvezik, nem ügyes tesin....) olyasmiért ami neki nem kell.
Finoman, ne hátulról, de nem is letámadva érdeklőd körbe, és a naplóját ne olvasd többet, inkább, ahogy eddig is észrevetted baja van, kérdezd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!