Szerintetek a terhesség betegség?

Terhességem elején habár én nem hánytam/émelyegtem az immunrendszerem annyira megkergült, hogy betegségből betegségbe estem. Felfázás-Hüvelygyulladás-mandulagyulladás-még 2x felfázás-megint hüvelygyulladás egymás után stb...

Többször kaptam antibiotikumot ami miatt még úgy is aggódtam, hogy tudtam nagyobb lenne a baj ha nem szedném, plusz a "legbiztonságosabbakat" igyekeztek a dokik is választani.

Vitaminkúrát egészséges étrendet kezdtem, plusz rászántam magam, és elmentem egy reflexológus természetgyógyászhoz (orvosi kezelések mellett persze), hogy segítsen kicsit rendbe szedni az immunrendszerem/lelki egyensúlyom. (hiszem, hogy a sok betegségbe az is belejátszott, hogy nem voltam érzelmileg a toppon/ sok félelmem aggodalmam volt amivel szembe kellett néznem.)

Nekem sokat segített ez a fajta testi/lelki terápia, azóta erőseb fittebb vagyok, problémamentes a terhességem. És habár a testem egyértelműen jelzi, hogy a határai nem ott vannak mint régebben (meg kell állni pihenni, megfájdul a hátam stb) én nem élem meg tehernek.

Szerintem ez több dologtól függ...kell hozzá szerencse, jó genetika...és szerintem megfelelő pozitív lelki hozzáállás. (legalábbis én azt tapasztaltam magamon, hogy mikor kicsit "rendbe raktam" a lelki világom és életmódom...a kismama problémáim is csökkentek)

Nem betegség, de hogy őszinte legyek én úgy éltem meg.

Nálam nem volt a 12. hét után megszűnő hányinger, hányás, nekem az egész terhességemet kisebb-nagyobb megszakításokkal végigkísérte nemhogy a hányinger, hanem a hányás. 3-4 napig abszolút nem volt székletem, utána fél napig a WC-n ültem, mire minden kijött és a legtöbb esetben olyan hánytam is egy időben, plusz kibírhatatlan görcseim voltak. Ezen kívül pánikbetegségem alakult ki, jó néhány pánikrohammal. A 36. héten kórházba kerültem, közölték, hogy toxémiám van, a szülésig bent kellett maradnom megfigyelésen. Hatalmas hasam volt, már a 12. hét körül egyértelműen látszott, hogy terhes vagyok, korán is volt nagy hasam, így gyakorlatilag a terhességem felétől csak az oldalamon tudtam feküdni, hason nem, háton mindent nyomott a fiam, rosszul voltam. A lábaimon alig álltam a vége felé. Szóval hogy őszinte legyek, nekem egy hányós-hasmenéses vírus volt az egész terhességem, ami úgy kiüt, hogy az ágyból nem bírsz kikelni és alig élsz.

Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy gyereket vállaltunk, ha ennek tudatában kéne vállalnom a fiamat, akkor is vállalnám, de teljes őszinteséggel mondom, hogy nem tudom milyen az, amikor egy kismama boldog kismama és élvezi a terhességet.

Attól függ. Ha vészes terhességi hányás, toxémia és hematóma kíséri ezért feküdni kell, meg kórházban lenni hetekig-hónapokig, akkor ugyanúgy szívsz közben, mintha beteg lennél.

De normál terhességnél nem olyan.

Ez viszont annyira evidens, hogy fura hogy ezt valakinek oldalakon keresztül kell a szájába rágni.

Nekem nagyon szar volt, hánytam 5 hónapig gyakorlatilag majdnem egész nap, fájt mindenem, volt, hogy az ágyból nem tudtam felkelni, vagy fogni, mert úgy fjátak az ujjaim, mintha késsel vagdosnák őket.

De én eleve gyógyíthatatlan betegen estem teherbe de nagyon szar volt, az első után azt mondtam, soha többet. Nem pálya... íy is majdnem meghaltunk végül. :(