Mit csináljunk férjem szüleivel, hogy leszalljanak a témáról egyszer és mindenkorra?
Sziasztok. A helyzet a következő: férjemmel nem rég házasodtunk, 4 éve vagyunk együtt. A problémák kb az esküvő után kezdődtek, mikor is anyósomék totál elalélva, boldogan mondogatták, hogy na már osszehazasodtunk, tök jó, most már nyugodtan vállalhatunk gyereket... Hát ezt nem teljesen értettem, hogy mégis milyen összefüggés van a gyerekcsinalas és az esküvő között, de most ez lényegtelen is, a lényeg az, hogy egyáltalán nem akarunk gyereket. Én mióta csak az eszemet tudom, biztos vagyok benne, hogy nem kell gyerek, ez ma sincs másképp. Eddig ez a téma csak futólag jött fel, akkor tereltük, de az esküvő óta ez már napirenden van kb, még szerencse, hogy nem élünk egyutt, csak hát közel vagyunk egymáshoz. Tehát mikor elmondtam, hogy esküvő ide, esküvő oda, nem fogunk gyereket vállalni, teljesen ledobbentek és vérigsértődtek, majd kikerekedett szemekkel kérdezték, hogy most csak viccelünk-e. Mondtuk, hogy ebben semmi vicc nincs, ők pedig kifakadtak, hogy de mégis miért nem, hisz nekik a férjen az egyetlen fiúk és ők igenis szeretnének unokát, mert így-úgy-amúgy. Én tök ledobbentem ezen a nagy számonkérésen és hisztin, nem tudtuk hova tenni, férjem is mondta, hogy zárják rövidre a témát. Most engem okolnak, hogy a fiúk eszet elcsavartam biztosan, mert egyszer kb 10 éve azt mondta a férjem, hogy lehet akar majd a jövőben gyereket.
Most úgy állunk, hogy mi vagyis inkább én vagyok a szemét és ha találkozunk, akkor megjegyzés van teve.
Volt bárki hasonló helyzetben?? Hogy kezeltetek? Vagy szimplán csak kerüljük el őket? Férjen azért nem akarja megszakítani ugymond velük a kapcsolatot, de ezt elviselni biztos nem fogjuk hosszútávon.
Tippek?
Én akartam gyereket vállalni, a férjem is és megegyeztünk, hogy kettő lesz (ő 2-3-at, én 1-2-t terveztem és így kompromisszum született). Az első kislányunk már másfél éves, imádom, csodálatos gyerek, de tény, hogy annyi lemondással, kötöttséggel és olyan életmód váltással jár a gyerektelen időszakhoz képest, hogy ezt tényleg csak az vállalja, aki teljes szívből vágyik rá. A lányom mosolya, és ahogy nyugodtan alszik, látom, hogy boldog, mindent megér. Van, akinek a szabadsága, karrierje fontosabb, az sem ördögtől való, sőt.
Engem após idegelt fel párszor, mikor előadta, hogy szerinte már eltelt elég idő és jöhet a következő baba. Illetve vendégeknek a jelenlétünkben elkezdi, hogy milyen jó lesz 3 unoka (nem lesz, és rejtély, honnan jött ez neki), mert úgy szép a család. Egy férfinak kell ennyi, társadalmi kötelességem is és neki is 3 van, tehát alap elvárás felém is. Akkor ott mindenki előtt leszúrtam, hogy ne vízionáljon ilyeneket, egy szóval sem mondtunk ilyet és akkor sem lesz, ha minden alkalommal kampányolni kezd. Biztos vagyok benne, hogy nem adta fel, csak szünetet tart és pár hónap múlva újra kezdi. Akkor majd újra elmagyarázzuk neki. :) Sőt, lehet, hogy ha a tervezett második úton lesz, úgy jelentjük be, hogy megint és utoljára terhes vagyok. :D
Szia!
Szerintem egyszerű, férjed köttesse el magát. Védekezés is egyszerűbb, és a mama is belátja hogy ez a hajó elment.
Nem ok nélkül van “nagy szám”, maradjunk már annyiban. Nevetseges komolyan, hogy az ember kiir egy kérdést, amire segítőszandeku és normális válaszokat várna, erre mindenkiből csak a tahósag és lekezelő stílus arad..
Felnőtt ember vagyok, hadd dönthessem már el, hogy mit kezdek a saját eletemmel, anélkül hogy más lekezelő stílusú megjegyzéseit kelljen hallgatnom!! Nem hiszem, hogy bárkinek magyarázattal tartozom azzal kapcsolatban, hogy miért nem akarok gyereket, ahogy a férjem sem.
De ti mindenáron meg akarjatok magyarázni, hogy a világ legtermészetesebb dolga a másikat piszkálni és b*unkozni vele, csak mert ő nem úgy vélekedik bizonyos dolgokról, mint más! Én sem allok neki kioktatni a terhes kismamákat, hogy szerintem óriási nagy hülyeséget csinálnak azzal, hogy szülnek és nem beszélek velük flegman, ugyanezt én miért ne várhatnam el?! Senkinek nem artok azzal, hogy nem szülök. Mintha legalább embert akarnánk ölni a férjemmel egyutt, így írnak itt egyesek...
Úgy kezeltem, hogy kerek-perec megmondtam, hogy a szülés nekem egyenlő a halállal a betegségem miatt.
Érdekes, egyből megértették, hogy nem hóbortból nem csinálunk gyereket. :)
Patt helyzet, mert ők legalább annyira vágynak átlagos nagyszülők lenni, mint amennyire ti irtóztok a gyerekvállalástól. Szerintem elég nagy kérés, hogy ők ezt szó nélkül nyeljék le.
Szerintem azzal is hamarabb megbékélnének, ha homokos lenne a fiuk, de hogy így esküvő után bedobjátok nekik, hogy biztos nem lesz gyerek, nem csoda hogy mellbevágta őket.
Már régebben is volt róla szó, hogy nem tervezünk gyereket, de akkor nem melyedtunk el a témában, most viszont teljesen ra vannak állva mióta összehazasodtunk.
Amúgy meg nem értem, ha vallalnank is gyereket, az is csak azert lenne, mert mi akarunk gyereket, tehát magunknak szülnék és nem a nagyszülőknek unokát...
Egyébként meg nem kell hozzá ujjongva tapsikolniuk, de azért nehogy már úgy beszéljenek velem/velünk, mint egy darab szarral, mert úgy merjük élni az életünket, ahogy nekünk megfelel és nem úgy ahogy nekik!
Egyébként nem, nincs testvérem, egyedüli gyerek vagyok, anyumek mégsem dőltek a kardjukba, amiért nem szülök..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!