Mit csináljunk férjem szüleivel, hogy leszalljanak a témáról egyszer és mindenkorra?
Sziasztok. A helyzet a következő: férjemmel nem rég házasodtunk, 4 éve vagyunk együtt. A problémák kb az esküvő után kezdődtek, mikor is anyósomék totál elalélva, boldogan mondogatták, hogy na már osszehazasodtunk, tök jó, most már nyugodtan vállalhatunk gyereket... Hát ezt nem teljesen értettem, hogy mégis milyen összefüggés van a gyerekcsinalas és az esküvő között, de most ez lényegtelen is, a lényeg az, hogy egyáltalán nem akarunk gyereket. Én mióta csak az eszemet tudom, biztos vagyok benne, hogy nem kell gyerek, ez ma sincs másképp. Eddig ez a téma csak futólag jött fel, akkor tereltük, de az esküvő óta ez már napirenden van kb, még szerencse, hogy nem élünk egyutt, csak hát közel vagyunk egymáshoz. Tehát mikor elmondtam, hogy esküvő ide, esküvő oda, nem fogunk gyereket vállalni, teljesen ledobbentek és vérigsértődtek, majd kikerekedett szemekkel kérdezték, hogy most csak viccelünk-e. Mondtuk, hogy ebben semmi vicc nincs, ők pedig kifakadtak, hogy de mégis miért nem, hisz nekik a férjen az egyetlen fiúk és ők igenis szeretnének unokát, mert így-úgy-amúgy. Én tök ledobbentem ezen a nagy számonkérésen és hisztin, nem tudtuk hova tenni, férjem is mondta, hogy zárják rövidre a témát. Most engem okolnak, hogy a fiúk eszet elcsavartam biztosan, mert egyszer kb 10 éve azt mondta a férjem, hogy lehet akar majd a jövőben gyereket.
Most úgy állunk, hogy mi vagyis inkább én vagyok a szemét és ha találkozunk, akkor megjegyzés van teve.
Volt bárki hasonló helyzetben?? Hogy kezeltetek? Vagy szimplán csak kerüljük el őket? Férjen azért nem akarja megszakítani ugymond velük a kapcsolatot, de ezt elviselni biztos nem fogjuk hosszútávon.
Tippek?
válasza:Én azon mosolygok, hogy ha a férj szülei olyan nagy gyerekbarátok lennének, akkor nem egy gyerekük lenne, hanem 2-3 vagy még több.
Bármelyik gyerekükkel megeshet, hogy
- nem talál párra;
- párra talál, de nem lehet gyerekük;
- nem akarnak gyereket.
Namost, ha van mondjuk 3 gyerekük, akkor kicsi az esély, hogy egyetlen unokájuk se legyen. Viszont egy gyereknél, ha bármelyik fenti eset történik, akkor meg vannak lőve unoka iránti vágyukkal.
Szóval szerintem nyugodtan az orruk alá dörgölhetitek, hogy ha több gyereket neveltek volna fel, akkor nekik is több esélyük lenne unokára.
A végén még valami ufó leszek, amiért nem szülök... Miért lenne természetellenes? Ezt viszont sehogy sem értem, szerinted egy nőnek az a dolga, hogy szüljön? Tehát ha valaki puncival a lába között születik, akkor a természetes az, hogy szülnie kell, mert.... miért is? Mert ez a társadalmi elvárás?! Egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem akarnak, mert nem szeretik őket, mert vannak fontosabb céljai az életben, mert negatívumot lat a gyereknevelesre, mert egy életreszóló felelősség stb stb. Ezt lehetne még sorolni, de ha én is és a többi gyereket nem akaró nő is elfogadja, hogy pl X akar 3-4 gyereket is akár és nem állunk neki hepajozni, hogy de minek, akkor mi ugyanezt miért nem várhatjuk el? Érdekes kettős mérce. Attól, hogy nő vagyok nem érzem “kötelességemnek” a gyerekszülést.
Nem kell anyoseknak elfogadniuk, mert ez csak és kizárólag a MI dolgunk, beleszólásuk ebbe nincs, szimplán nem szetetnenk, hogy minden alkalommal ez legyen a téma és konkrétan a szemünkre legyen vetve.
Én édesanyámek speciel nem tettek egy rossz megjegyzést sem, hogy mégis miért és nem vagyunk azóta is ezzel piszkalva, anyosek viszont kb 3 hónapja ezen lovagolnak és a fo probléma, hogy elég sokszor sértően is beszélnek velem is, amit a párom és én sem hagyunk szó nélkül és csak a vita megy..
válasza:Nem várhatod el a férjedtől, hogy a szüleivel, akik felnevelték, megszakítsa a kapcsolatot miattad!
Három lehetőséged van: tovább hallgatod a siránkozást, elválsz vagy beadod a derekad és teherbe esel.
Esetleg kitalálhatod, hogy mégis akartál gyereket, csak nem lehet.
válasza: válasza:Itt úgy tűnik, hogy TE eldöntötted, ez a te fejedből pattant ki és most rá akarod húzni a férjedre is, hogy ,,nem akarunk, nem tervezünk gyereket", de szerintem csak magadat nyugtatod ezzel a kellemes kis többesszámmal, mert ugyan lehet, hogy az elején még ellavírozott a férjed is a ,,szerelem tengerén", jó dolog felelősség nélkül élni, minden csak móka és kacagás, de ugye ketyeg a biológiai órátok (neked jobban) és egyre inkább eszébe jut, főleg ha eszébe is juttatják, hogy tényleg, neki most már az életben nem lesz gyereke???
A szülei pedig úgy tűnik, lyukat beszélnek a hasába és valószínűleg már ő is kételkedik abban, hogy nem akar gyereket.
Lehet, hogy neked nem mondja, mert tudja, hogy úgyse fogsz neki szülni, de idővel úgyis ki fog ütközni a dolog.
Nem jövőbelátó, alap nélküli, ismeretlen jóslast kertem arra vonatkozóan, hogy a férjem hogy fog a jövőben erről vélekedni, én ismerem ot és nem ti, ő épp ugyanannyira nem akart gyereket, mint mennyire én, ez az érzésem évről-évre csak erősödik, szóval köszi h aggódtok a házasságukert, de felesleges.
Nem mellesleg sehol egy szóval nem írtam, hogy szakítsa meg a kapcsolatot a szüleivel! A véleményünk benn dög változni és egészen biztosan nem fogok azért gyereket szülni, mert anyós azt akar.. Azt viszont férjem is mostanra már leszögezte, hogy jelentősen le fogjuk csökkenteni a találkozások számat, ameddig nem hagyjak abba ezt a témát. Tehát a férjemet is épp annyira zavarja, mint engem!
Egyesek képzelődnek vagy csak nem tudnak olvasni?? Világosan leírtam, se én se a férjem nem akarunk gyereket!! 38 éves, szerintem egyedül is el tudja dönteni mit akar, mi ezt a kapcsolatunk elején letisztáztuk, tiszta sor volt, nem is ez a kérdés mégis sokan ezen lovagolnak, nem értem miért!
Nem egy befolyásolható, anyuci pici fiáról beszélünk, ha ő valamit nem akar, akkor nem akar, nem fogja tudni meggyőzni az ellenkezőjéről őt senki, felnőtt ember, önálló döntésekkel.
Pusztán egy egyszerű kérdést tettem fel, miszerint volt-e valaki hasonló cipőben és hogyan oldódott meg. Nem hiszem, hogy ez olyan iszonyúan nehéz, csak sokakbol a jóindulat leghalványabb szikraja is hiányzik.
Férjem is arra a következtetésre jutott, hogy betelt nála a pohár és megmondta a szüleinek, hogy nem fogunk ezentúl olyan sűrűséggel átjárni, mint eddig, csak ritkábban és ha amint fel merik hozni a gyerek témát, azonnal haza jövünk. Nyilván én ettől kevésbé “drasztikus” megoldáson gondolkoztam, de ha nincs más, hát marad ez.
válasza:Abszolút gyerekközpontú vagyok, csodálatos örömet adnak nap mint nap a gyerekeim, de azt vallom: aki nem akar gyereket, azt ne presszionálja rá sem a társadalom, sem a szülők/rokonok, sem az internetes fórumozók/válaszolók.
Éspedig pont azért, mert minden kisgyereknek járna az az érzés, hogy őt örömmel várják, örülnek az érkezésének, örülnek minden mozdulatának, mosolyának, gesztusának. Hogy azt érezhesse, szüleibe mindig tud kapaszkodni, szüleinek ő mindig fontos lesz, mindig az ő boldogságára fognak törekedni. Hogy soha ne érezze, hogy ő kolonc, hogy ő felesleges, hogy ő akadálya a szülei boldogságának. Épp ezért csak az vállaljon gyereket, aki saját maga akar. Épp itt a gyakorin rengeteg elszomorító történetet olvasni olyan fiatalokról, akik ezt nem kapták meg a szüleiktől és életre szóló sebeket szereztek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!