Mennyire jogos az "elvárásom" a férjemtől?
Férjemmel úgy döntöttünk mielőtt megszülettek a gyerekeink, hogy én háztartásbeli maradok (legalábbis amíg kicsik és szükségét érezzük). Nincs ezzel baj, jól működik (majdnem) minden, imádok a gyerekekkel (3 és 7 évesek) lenni, a háztartásban, kertben tevékenykedni, ő szereti a munkáját, az egyetlen ami hiányzik az ő maga! Otthon játszik velük, szereti őket, hoz szinte minden nap meglepit, tanítgatja őket erre-arra, tehát foglalkozik velük, de sehova nem akar jönni velünk. Az idén 2x volt velünk valamerre, egyszer sütizni, egyszer pedig a gyereknapra jött el, de egy óra után hazament, mondván "ne haragudjak, itt volt, eljött, de elég volt neki..." annyira hiányoznak a közös programok, mindenhol családokat látok, én meg csak egyedül a gyerekekkel mindig.
Már egy éve ígérgeti, hogy elmegyünk az állatkertbe, de mindig csak elodázza, egyébként tényleg hulla fáradt, heti egy napot van itthon, amikor értem, hogy inkább pihenne. De akkor is...
Havi 1 nap olyan nagy kérés lenne? Vagy 2 havi. Már annak is örülnék!
De nem tudom jogos-e a kérésem? Ő sosem teszi nekem szóvá a "hiányosságaimat", ha éppen nem főztem, valamit elfelejtettem venni és megkérem, hogy hozzon, áll a mosatlan stb. De azért ez más, a gyerekekről van szó és nem lesz semmi közös élményük az apjukkal.
Ráadásul nagyon szeretne mégegy babát én sem lennék ellenére, de hát így??
Ha megkérdezem miért szeretne, hisz hozzájuk sincs ereje, azt válaszolja, hogy annyira jó, hogy vannak és imádja nézni, ahogy én játszom velük.
Légyszíves 74%-os te többet ne válaszolj, mert amellett, hogy süt a rosszindulat a kommentjeidből, elbeszélsz mellettem!
Ki mondta, hogy 18 éves korukig otthon leszek és nem fognak iskolába járni? Óvodába is jarnak, de így csak délig és nyáron sem kell.
válasza:😊Aranyos vagy, de arra vàlaszolok, amire akarok!
Semmi rosszindulatút nem írtam, de nyilván az otthonlét kissé érzékennyé tett! Olvasd csak el, mit írtál! Nem működtök családként, neked meg ez hiányzik! Ezt te egyedül nem fogod tzdni megoldani, csak ha a férjed is részt vesz benne, de nem azáltal, hogy csinál neked egy 3.gyereket feladatnak!
válasza:Nézd, kérdező, az 5 éves fiam oviban, a 3,5 éves lányom bölcsiben, a férjem és én dolgozunk. De amint végzünk, rohanunk Értük, és onnantól minőségi módon töltjük a szabadidőnket. Én az ovi, bölcsi közvetlen szomszédságában dolgozom, 4 óra után 5 perccel már ott vagyok Értük. A férjem picit messzebb dolgozik, de ha teheti, és hamarabb végez, bizony Ő is rohan, hogy egyszerre mehessünk a gyerekeinkért. Neki is a mindene a családunk, meg nekem is. Nem igaz, hogy az intézmény neveli a gyereket a szülő helyett. Ebben a korban még a család a kulcsfontosságú, nem a közösség. És a mi gyerekeink példáué bőven kapnak belőlünk, mert délután sem, és a hétvégeken sem tespedünk otthon fáradtan. Szuper programokat csinálunk magunknak. Ki sem bírnám, ha nem mennénk, mert én nagyon menős vagyok. Belehalnék, ha csak a munkáról szólna az életem, otthon meg nézegethetnék a gyerekeink a fásult arckifejezéseinket.
Meg kellene találnotok az arany középutat! A gyerekek közösségbe járatása nem egyenlő az érzelmi hanyagolással, nem az intézmény nevel helyettetek. És a munkába járás sem egyenlő azzal, hogy egy fárasztó nap után a szülők otthon tespednek. A férjem például sporttal csinál magának plusz energiát, sokszor hajnalban kel, hogy mire a gyerekek kelnek, már lefussa a 13 kilométerét, és frissen, üdén ébresztgesse a gyerekeket. Én pedig alapból nagyon energikus ember vagyok, ráadásul.nagyon szeretem a munkámat, tele van napi kihívásokkal, amelyek nagyon feltöltenek. Ezek után a mi gyerekeink szinte soha nem bámulják a fáradtságtól tespedő szüleiket.
Te, kérdező, nagyon a végletekben gondolkodsz. Ráadásul, egy oviskorú gyermeknek már nagyonis szüksége van a közösségre, utána jöhet a minőségi időtöltés a családdal.
Köszönöm a hasznos válaszokat!
Végülis mivel minden működik igazából nem fogok felrúgni mindent, hogy akkor talán (!) lenne kéthavi egy közös programunk. Nem érne annyit.
Viszont elbeszélgetek erről a férjemmel, hogy ez a gyerekeknek fontos lenne. Eddig nem igazán erőltettem, de lehet, hogy az kell. Meglátom, hogy reagál.
válasza:"Végülis mivel minden működik igazából..."
Lefordítom: mivel büdös a munka, inkább nem változtatsz.
Pedig csak úgy lehetne: ha te is hozzátennél a kasszához, lehetne jogod csapkodni az asztalt, hogy" édesem, ne dolgozd már halálra magad, tölts egy kis időt is velünk! ":)
válasza:Ujjujj, figyu!
A férjed is ott lakik, nem bevonod a háztartás elvégzésébe, hanem neki is dolga lenne. Ahogy mindenkinek, aki dolgozik az elvégzi az otthoni teendőket is a munka mellett! Ahogy nem csak neked vannak gyerekeid, hanem a férjednek is...
Nagyon leragadtál az egy síkú férfi/női feladatoknál, pedig mint írtam, ez a mai vilàgban már nem állja meg a helyét!
Igen, az igaz, hogy leragadtam, de nálunk is így volt, tehát ez volt a példa előttem, meg a férjem előtt is.
Bár az is igaz, hogy náluk nem volt közös program, de őket az anyukájuk sem vittem. Mi viszont sokat mentünk, úgy hogy az egész család.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!