Szeretitek az anyák napi ünnepségeket?

Nagyon elkanyarodott a téma. Ez egy nagyon rossz helyzet a kislány szempontjából, de biutos vagyok benne, hogy a családját megkérdezték az anyák napjáról. De ez nem csak arról a fél óráról szól, amíg verset mondanak. Már 2 héttel korábban elkezdenek rá készülni. Verset tanulnak, ajándékot készítenek, addig a kislány nem menjen óvodába vagy üljön addig a sarokba, mert nincs miért készülnie?

Van neki apukája, nagymamája akiért érdemes. Ha kihagyják mindenből, akkor is sírt volna...

Az említett kislány alig várta, hogy megérkezzen az apukája és a mamája, és átvehesse az ünneplő ruhácskáját.

Az óvónők és a kislány családja között szoros kommunikáció van, a családdal történő egyetértésben vesz részt ez a gyermek az ünnepségeken és az apuka és a nagymama mindegyiken lelkiismeretesen jelen van.

Nem egyenként mondták a gyerekek a verseket, nem kifejezetten az édesanyáknak mondták, nem volt erre ennyire kiélezve, gondolom a kislányra való tekintettel. Kifejezetten nagymamáknak szóló versekből is volt több.

Mindenki tudja a szülők közül, hogy ennek a kislánynak már nincs anyukája, senki sem sápítozik ezeken az alkalmakon, vagyunk annyira intelligensek, kedves kötözködő kommentelő, ha hiszed, ha nem.

És a sírásról: senki sem zokogott. Én speciel megkönnyeztem az egész műsort (nem jelenti azt, hogy megállás nélkül bőgtem), de én képes vagyok egy csigán elpityeredni magam, ha éppen érzékenyebb vagyok, hát, még a saját fiamon, aki csillogó tekintettel verselt!

Szval mindenki intelligensen, visszafogottan viselkedett, az óvónők előtt le a kalappal, komoly munkát végeznek azok, akik igazán szeretettel veszik körül a mi gyermekeinket.

A kötözködő anyukának pedig remélem, van ennél nagyobb öröme is az életben. Én mindenesetre szívből kívánom neki azt, hogy kevesebb megkeseredettséggel, nagyobb örülni akarással élje az életét!