Miért van úgy, hogy a legtöbben nagyon tepernek, hogy gyerekük legyen, aztán 70%-ban borzalmas szülők lesznek?

Hát nézd, számos oka lehet.

Például sokan tartanak kutyát is, egy egyméteres láncra verve, maradékokkal etetve. Pedig kutyát tartani se kötelező, rövid láncon meg értelme sincs, senkit nem tud elkergetni. Akkor minek?

Aztán lehet társadalmi presszióra is. Patriarchális társadalomban élünk, itt ha egy nőnek nem indul be a tejelválasztása a telesz*rt pelenka gondolatától, arra már ferde szemmel néznek.

Vannak lusta emberek is, akik nem szeretnek dolgozni, a gyerek meg jó kifogás, hogy miért is kell otthon fetrengeni éveken át.

Aztán a mai világban valóban át vagyunk esve kicsit a ló túloldalára. Az előző rendszerben, ha a tanár megütötte a gyereket, mert szájalt, akkor otthon kapott még egyet, amiért szégyent hozott a családra (és vannak emberek, akik kifejezetten büszkék arra, hogy anno így neveltek gyereket). Most viszont, ha csak rá mersz szólni a gyerekre, ha földhöz vágja magát, mert nem kapott kakasos nyalókát, már félő, hogy lelki sérült lesz. Illetve vmiért menő degenerált gyereket nevelni. Vmiért ez a különleges, nem annak örül a szülő, ha átlagos, normális gyereke van, hanem annak, ha hiperaktív. Ezt a szót viszont túl nagyvonalúan használják (már ha létező problémáról beszélünk, de adjuk meg az esélyt), ha egy gyerek neveletlen, akkor az hiperaktív. Tudod, Cartman sem kövér, hanem erős csontozatú... múltkor is behívtunk egy gyereket, kartonján ott a hiperaktív szó, 11 éves, de köszönni nem tud és olyan retkes volt, mint egy csöves. Jogosan merül fel a szülői hanyagság lehetősége.

Illetve lehet azért is, mert kiégtek a dologban. Valóban akartak gyereket, csak aztán az egyik fél nem veszi ki a részét annyira, amennyire kellene (jellemzően az apa), a másik fél meg belebolondul az egésznapos gügyögésbe, hogy folyamatosan van vmi büfi a hajában, ha 3x mossa is meg naponta, hogy a s*ggét nem tudja úgy kitörölni, hogy ne visítson mellette 3 pulya. Ha egyedül van az ember (és sajnos a magyar anyák egy jelentős részére tojik a férje), akkor abba tényleg bele lehet fásulni.

Fú #1-es,nem semmi borúlàtàs!!

Amúgy az egésznek kb.annyi a magyaràzata, hogy gyereket nevelni idő- és energiaigényes tevékenység,az emberek viszont nem szeretnek időt és energiát àldozni,mert iszonyú lustàk.

Én is ezen méláztam épp hogy forumokon inkább szülés teherbeesés babás kérdések zöme, de kisgyerekes, stb az szinte alig téma max a beteg gyerekek pl face fejlesztő csoportokban.

Szoval a kisgyerek, nagy gyerek már nem érdekes annyira, mint hogy pozi e a teszt?

3-as, annyira ez az érzésem néha nekem is... Marhára rá vannak pörögve, hogy a teherbeesés megtörténjen, terhesen is még baromi lelkes mindenki, de a babára már nincsenek felkészülve. Odáig látnak, hogy milyen lesz a szülés, és valahogy elfelejtenek arra készülni, hogy mi jön utána. Pedig az marhára nem a dolog vége, sőt, ott kezdődik igazán.

Néhány nő bennem rendesen olyan érzetet kelt, mintha ez véletlenül se a gyerekről szólna, hanem róla. Ha teherbe próbál esni, az izgi, történik vele valami. Ha sikerült, az is izgi, mindenki rá figyel, kérdezgetik, hogy van, mikor szül. Aztán megszületik a baba, és az emberek 90%-át a baba érdekli, de itt még fürödhet kicsit reflektorfényben, mert sokan megállítják, hogy megnézhessék a babát, jönnek babalátogatóba stb. Aztán pár hónap múlva senki le se szarja őket, vége az izgi szakasznak, jön a szürke gyereknevelés, az meg már kevésbé hozza őket lázba.

Persze ez nem mindenkire igaz, de én azért látok rá példát bőven. Ilyenkor van az, hogy az első gyereknek még le se esett a köldökcsonkja, már próbálkozik a másodikkal, hogy aztán ne figyeljen egyikre se.

Mondok egy példát: sógornőm hangoztatta, hogy nem engedi majd az anyját a gyereke közelébe, mert borzalmas, mérgező szülő volt, és nem engedi, hogy megbántsa, vagy akármi... na megszületett a baba, és 2-3 hónap múlva kétheti rendszerességgel hívja át magukhoz egész hétvégére ezt a “borzalmas rossz” nagyit, hogy foglalkozzon a kicsivel, hogy ő tudjon pihenni. Egyszerűen el sem lehet azt előre képzelni, hogy mekkora munka ez, mennyi kitartás, következetesség és türelem kell a gyerekneveléshez. És most még csak csecsemő, mi lesz, ha járni-beszélni-véleményt nyilvánítani kezd...

Vagy ilyen a tévé. Mindenki elhatározza, hogy ő aztán nem engedi a kicsit tévézni, hanem fejlesztő játékokat játszik vele. Aztán jön a fáradtság... és a gyereket maga anyuka ülteti le egy mesefilm elé.

Ott van még az otthonról hozott minta is, amit az ember akaratlanul is eltanult és ugyanúgy csinálja, mint a saját szülei... huh, komplex téma ez.