Egy kisgyerek/kisbaba mellett gondolom vannak rossz pillanatok is mesélnétek erről? Vagy csak a boldogság van? Nincs semmi rossz abban ha valakinek babaja szuletik?

Minden tulzas nelkul nekem az elso gyerek egy alombaba. Aludt, a fognovekedes se zavarta. Egyedul a ragofogat szenvedte meg.

A kisteso hamar is jott elegge, az elso 1-2 honap az szornyu volt, nyilvan csak az elsohoz kepest (amiket olvasgatok masnal) aztan helyre jott minden. Maximum abban az 1-2 hoanpban keltem 3-4 orankent de kaotikus volt aztan ennyi. A fogai neki is mondhatom feltunesmentesen kijottek. Nagyon aranyosak egyutt.

Amit en hianyolok a ferjemmel a kettes programok es hogy nincsen Mi idonk. Pedig muszaj lenne a kapcsolatra is figyelni.nekem ez a nehezebb.

Mindenben nekem a tehetetlenség a rossz

-amikor pirkadatig sirt és csak ugy aludt el hogy már elájult, jeleztem az orvosnak, hogy ez már nem normális, az orvos azt mondta a babák már csak ilyenek,később derült ki hogy kevés volt a tejem és az éhségtől sírt

- c tartással senki nem foglalkozott, a dévényes sem, mert szerintük nem kezelendő

- lesokkolta a bölcsi, megszűnt beszélni egy évre, de azzal sem foglalkoztak mert nincs 3 éves

- ha mindent főzök és akkor sem eszik csak napi egyszer és nem beteg

- ha nem adnak szabit de nem oldhato meg a felügyelet

- ha nagyon beteg vagyok és nem tudok vele játszani

-stb

A tehetetlenség a rossz.

Rossz:

- Soha nem lehetsz egyedül, soha nem tudsz lazítani. Mindig ott a baba, aki rád van utalva, a saját igényeid csak másodlagosak.

- Bár soha nem vagy egyedül, mégis nagyon is egyedül érzed magad egész nap, mert keveset vagy felnőttekkel.

- Igyekszel a nevelésben mindig a legjobb döntéseket hozni, de mindig lesz, aki beleköt, nem jól csinálod, szegény gyerek... és ez egy olyan terület egyébként is, ahol sosem kapsz egyértelmű válaszokat, mit hogyan kéne. Még utólag sem tudhatod egy-egy döntésedről, hogy jól tetted-e.

Nekem kb ennyi, persze az elején fáradtság, szoptatás, hasfájás, tested változásai, később hiszti, fogzás, stb... de ezek nem olyan vészesek számomra, mint a fentebb felsoroltak.

Kicsit kisarkítottad a kérdést, hogy csak rosszat kérdezel. :) Mikor benne vagy, a nagyon szenvedős részeknél lépj egy lépést hátra, nézd meg onnan, mennyire szereted a takonyban üvöltő kis gyerekedet, milyen szép, milyen jó megölelni, hogy imádod az illatát... tudom, ez cukormázasan hangzik, de a mindennapos nehézségek ellenére tényleg cukormáz.

Rossz dolog nincs abban ha baba születik, csak nehezebb dolgok. Vagyis én így állok hozzá... Vannak jóval nehezebb napok főleg az első hetekben amikor elér az enyhébb szülés utáni depresszió. Arra a gyógyír nekem az volt hogy szinte egész nap a kezemben volt a lánykám és ringatam. :) ami tényleg igazán nehéz nálunk na az a fogzás... Katasztrófa. Annyira sajnálom Szegényemet hogy az hihetetlen,ilyenkor rossz anyának érzem magam hogy nemtudok segíteni rajta (hiszen nem élhet hetekig fájdalom csillapítón)

De akármi rossz is történik elég a csöppség egy apró kis mosolya és mindent elfeledtett :)

Attól nincs rosszabb, mint mikor betegek. A kisfiam születésétől kezdve tejfehérje allegiás és tejcukor érzékeny. Kemény időszak volt, nem aludt csak a mellkasunkon, ha meg ébren volt csak sírt meg sírt. Sehogy nem lehetett megnyugtani. Valódi tünet 1 hónapos korában jelentkezett, véres hasmenés.

Mikor ez az időszak lezárult, jött a fogzás, majd tályog a fenekén, fekély a torkán, középfülgyulladás. 18 hónaposan pedig felcserélte az éjszakát és a nappalt. Ez egy bő hónapig tartott.

Most 24 hónapos, 22 hónapig max 5-6 órát aludtam egy-egy nap, legyen az nappal vagy éjszaka.

Persze nagyon-nagyon szerettem mindig is a kisfiam, de igazán boldog mostanság vagyok, most mondhatom el, hogy teljes szívvel élvezem az anyaságot. Volt olyan, mikor azt gondoltam csak ezt a napot éljem túl. Viszont egy mosolya,az érintése mindennél többet ér. Nincs attól jobb érzés mikor hozzám bújva alszik el vagy mikor megölel, megpuszil. Látni, hogy fejlődik egyik napról a másikra és mindig tartogat valami meglepetést ami megmosolyogtat.

Van egy 19 éves fiam, 12 éves lányom és egy 10 hós fiam.

Lehet közhely de kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Végig nehéz.Mire függetlenedik, válik le rólad, már a nyakadban a kamaszkor ami rohadt nehéz.

Felesleges sorolni a nehézségeket, mert mindenhogy, mindennek ellenére megéri.

Ilyen szeretetet és kötődést nem adhat más csak a gyerek.