Csak egy kérdés?

Akinek van egy (két, három, négy, stb.) gyereke, az nagyon jól ismeri az az egyet (kettőt, hármat, négyet, stb.). De csak ennyit, nem többet. Pedig minden gyerek más, sőt, minden gyerek minden életkorában más.

Az alat mit értesz, hogy "de utána tudtam folytatni"? Talán azt, hogy alvásidőben? Mert itt áll vagy bukik minden, ha valakinek sokat és jól, mélyen alvó babája van, az el sem tudja képzelni, hogy abban a napi több órában miért nem lehet haladni a munkával, míg akinek se éjjel, se nappal nem alszik megbízhatóan a babája, például gyakran ébred, és vissza kell altatni, az nagyon sokszor fél órákat is rászán az altatásra, és pont ennyivel kevesebb ideje marad másra.

Én azért sem vetek követ senkire, ha nem tud normálisan dolgozni úgy, hogy folyton elbotlik a gyerekében, nálunk pl. egyben van a nappali és a konyha, a halálom, ha a lábam alatt vannak, amikor emelem le a forró fazekat a tűzhelyről, nyitom a sütőt, volt már hogy elestem a gyerekemben, és nem akarok belegondolni, mi lett volna, ha a kezemben levesesfazék van forró levessel. Más magabiztosabban mozog, de ettől én nem vagyok alkalmatlanabb anya, ő nem alkalmasabb.

Az egyik gyerek eljátszik szépen egyedül, a másik állandóan meg akar osztani mindent az anyukájával. Mikor figyeljen rá, ha nem akkor, amikor azért van otthon, hogy rá figyeljen:):):)

Szóval tök jó, hogy neked ment minden, de az, hogy másnak nem, vagy nem annyira, még nem minősíti a másik nevelési képességeit.

Nekem most 2 eves a 3.

Sokan akkor csinaljak a dolgaik mikor a gyerkoc alszik,hat en akkor alszom vele.kihasznalom amig tudom.

Szerencsere aranylag jol elvan magaban joideje.elotte pedig mindig ott volt ahol en.sokszor foztem ugy,hogy o kozben ramolta a konyhaszekrenyt.jokat rohogtem,hogy akadalypalya van a konyha kozepen,es neha megfajdult a fejem a nagy labas pufolesben 😂

Nalunk a jaroka bejott olyan esetekre mikor nem akartam,hogy jojjon velem.20-30 percet elvolt benne.addig rengeteg mindent meg lehet csinalni,ha az ember idoszukeben van.az volt a lenyeg,hogy meg ne lasson addig,mert akkor ki kellett venni.

Sokat segitett nekem az,hogy eleg lazan allok a dolgokhoz.nem estem panikba ha tepte a nadragom mig en csinaltam a rantast.jajjgatam neki ami rovid ido utan mar neki is vicces volt es nem visitott hanem kacagott rajtam.

Kepes voltam gyerekdalokat enekelni grimaszolva hulye hangon,hogy lekossem mig befejezem a dolgom ha mar turelmetlen volt.

Es neha,foleg mostanaban nem tartom ordogtol valonak a tv t sem.nem ul elotte egesz nap,de mig felmosom a konyhat,vagy elmegyek wc re,esetleg reggel a kavem alatt aranyat er.szerintem epp azert koti le mert nem nezheti akarmikor akarmeddig.

Pedig nekem parom eleg hazsartos ha a haztartasrol van szo.kepes este 10 kor nekiallni felmosni ha szerinte ragad a padlo.

De amikor itthon van akkor segit is.

Nekem a pici es haztartas melle ott a ket nagy,akiket vinni/hozni kell,foglalkozni veluk is.

Szerintem egesz jol megoldom.meg a napi lustimmal egyutt is.

Gyorsan és mégis hatékonyan takarítani ott lehet, ahol mindennek helye van és semmi/nagyon kevés holmi van elöl illetve a földön, és a gyors takarítással kompatibilisek a padlók, bútorok is (tehát pl.. nem hat centi magas szálú szőnyegből kell száraz gyurmadarabkákat kiporszívózni, hanem szőnyegpadlót vagy parkettát). Az biztos, hogy ahol kerülgetni kell a játékokat vagy bármi mást, vagy ahol helyszűke miatt tele van minden vízszintes felület, ott nem öt-öt perc a takarítás.

És azért igen, itt már bejön az is a képbe, hogy van, aki jól tud szervezni, és van, aki kevésbé. Meg ahogy előbb is írtam, van, aki elég laza ahhoz, hogy fél kézzel mondókázva is szívesen dolgozzon, más szeret egyszerre inkább egy dologra koncentrálni.

Én egyébként a fiam mellett kiskorában semmit nem tudtam haladni, most már akár fél órát is kapnék tőle, de időközben 2 éves lett a lányom, aki viszont babakorában volt el nagyszerűen egyedül 10-15 percekre, és most kezdett egész nap a lábamba csimpaszkodni:):):)

Óh, ismerős szöveg.

Az első gyereknél én sem értettem, más miért nem halad, amikor nekem még simán megy minden. Utána megszületett a második gyerekünk. :D

Hidd el, minden gyerek más, és szerencsére az anyukák sem egyformák.

Ja, és még egy: másfél éves a harmadik gyerkőc, és nem tudnám a tévé elé lerakni, ha akarnám se. Őt hidegen hagyja.

Ne ítélj felette, inkább segíts neki.

Nekem is olyan volt a fiam, mint a barátnődnek. Persze muszáj volt megcsinálni a dolgokat, de kb a főzés minden mozzanata alatt bőgve rángatta a lábam, és ne hidd, hogy nem adtam neki játékot, kanalat, edényt, énekeltem, mondókáztam, kihoztuk a játszószőnyeget, mindent csináltam, mégis. Pont ez az 1 éves kora körüli időszak volt a legrosszabb.

Eleve nem főztem pepecselősen, de akkor is ott sírt, tolt el a pulttól. Mosogatásnál is.

Egyébként 2 éves, és nagyon jól eljátszik most már itthon, szóval kitartás a barátnődnek. Elmúlik.

9hós a babám nemrég mászik és mindenhol fel akar állni.Még ha vele vagyok is van, hogy megüti magát.Egy percig sem tudom egyedül hagyni.Az etetőszékben nem marad hintában nem marad hisz kinyílt neki a világ, csak menne.

Szóval ha ketten vagyunk én nem nagyon csinálok semmit.Megvárom míg valaki haza jön.Az alvása katasztrófa szóval aközben örülök ha tudok enni vagy megpihenek kicsit.

Mivel apukája 4műszakban jár dolgozni nagyon nehéz bármiféle rendszert összehozni.

De úgy vagyok vele, hogy ez is elmúlik majd.

Gyorsan, addig beteszem a járókába.

Maximum tíz perc alatt felporszívózok, 5 perc felmosás, és utána megyek be hozzá a szobába, míg szárad a padló. Igen, néha van sírás, de 15 perc nagyon maximum az egész, kibírja :)

Főzni sütni is szoktam, attól, mert lett egy gyerekem nem állt meg az élet. Ő jött hozzánk, nem rúgom fel 99%-ban az életemet, mert jaj, gyerekünk lett :)