A lényeg, hogy ki kérdez, és nem pedig, hogy mit?

Sokszor érzem azt a kérdéseket, vagyis inkább a válaszokat olvasva, hogy a cél, hogyan szóljanak be a kérdezőnek, függetlenül attól, mi a válaszolók valódi álláspontja. Sok ilyen van, de most leginkább 1 téma, ami elgondolkodtatott.

A gyerek (vagyis leginkább kamaszokra jellemző) kiírja a kérdést, amiben sérelmezi, hogy nem kaphat meg x dolgot/nem engedik el valahova/nincs biztosítva neki ez, az, amaz. Vagy csak szimplán a szülei viselkedésével van valami gáz.

Válaszok:

Takarodjon diákmunkára, ne a szüleitől várja a megoldást, örüljön, hogy tető van a feje fölött, és kap enni, a szülőnek csak ez a kötelessége, egyébként is az ő házukban lakik.

_____

És most fordítsuk meg a dolgot.

Ha a szülő ír ki kérdést, jön az egymás ba$zogatása, miszerint olyan ember minek vállal gyereket, aki nem tud életkezdési támogatást nyújtani lakás, kocsi, vagy x millió ft-nyi induló összeggel a gyerekének, valamint mi jogon szól bele a dolgaiba, semmi köze hozzá, és húzza le magát, ha nem tudja a gyereket egyenrangú félként kezelni.

Tudom, tudom, biztos a 2 esetnél teljesen különböző emberek válaszolnak, nyilván... Na de szinte mindig? Az egyik tábor sosincs jelen a másik szemszögnél, és ugyanez fordítva? Vagy inkább tényleg arról van szó, hogy a kérdezőt alázgassák kedvükre, nincs is valódi álláspontjuk, csak itt élik ki magukat mások nyomorán?