Hogyan hat egy ilyen egy kisgyermekre, mint ami a Berki Natasa Zselykével történik?

Amit millió másik gyerek is felfog, akinek a szülei elválnak.

A legtöbb esetben ha a szülök/nagyszülök/rokonok nem kezdik az egyik vagy másik szülöt szidni, mindennek elmondani és a szülök továbbra is emberi hangol tudnak egymással beszélni illetve a ygerekkel kapcsolatos dolgokban dönteni, akkor a gyereknek semmilyen sérülése vagy problémája sem lesz. Csak sajnos ma MO-on erre a lagtöbb szülö nem képes, hanem a saját frusztációját a gyereken vezeti le.

Ez sajnos nem ritkaság, sok ilyen szülő van, csak őket nem mutogatják a tévében. Nekem is van olyan ismerősöm, aki évekig se veled, se nélküled kapcsolatban volt a gyereke apjával, egyszer együtt voltak, aztán nem, aztán összeköltöztek, aztán apuka egyik nap se szó, se beszéd kiköltözött, akkor anyuka a gyerekkel visszaköltözött a nagymamához, aztán egy év múlva újra együtt voltak, aztán megint szét, aztán anyunak új palija lett, akkor őt kellett apának hívni, aztán szétmentek, apának lett új nője, aki csípte a gyerekeket, ezért akkor sokat volt apánál a kislány, aztán szétmentek, másik nő került a képbe, az annyira nem bírta a gyerekeket, ezért akkor csak havonta mehetett a kislány, közben anyának lett másik pasija, akitől terhes is lett, már a legelején mondták az akkor már ovis gyereknek, hogy lesz kistesója, aztán anya elvetélt, közben a pasival is szétmentek, és így tovább, egy idő után már nem bírtam követni. Ki-be járkáltak az emberek a kislány életében, és állandóan bevonták mindenbe, mondván, hogy ők őszinték a gyerekkel, és ők felvilágosult szülők, mindent elmondanak neki, mert őt is érinti.

Már iskolás a kislány, 11 éves, látszólag oké vele minden, jól tanul, vidám, mosolygós, sportol, stb., de azért anyuka szokott panaszkodni, hogy nincsenek barátnői, bizalmatlan a gyerekekkel, tanárokkal, szinte mindenkivel, leginkább a nagymamához kötődik, benne és az apjában már jó ideje csak a havert látja, és elég szemtelen is mindkettejükkel, és nagyon akaratos, követelőző (ebben gondolom az is benne van, hogy állandóan megvettek neki mindent, pici korától úgy lett beállítva a vásárolgatás, mint a szórakozás legfelsőbb foka).

Kíváncsi leszek, milyen felnőtt lesz szegényből, mennyire lesznek sikeres párkapcsolatai :(

Visszatérve a Berkiék gyerekére, nem tudom, hogy náluk mi lesz a kimenetele a dolognak, azért ez sok mindentől függ, de tényleg nem túl jó, hogy ők is így beavatják a gyereküket mindenbe, ami - őket ismerve - bármikor módosulhat, meghiúsulhat. Apuka alapból egy egoista barom, akinek az első helyen mindig önmaga fog állni, ez már eleve nem túl jó indítás a gyerekneveléshez. Mondjuk azt nem tudom, hogy anyuka részéről mennyire van átjáróház a pasik terén, és ha az van, akkor ebből a kislány mit érzékel.

A gyerekek azt tanulják, a szeretet nemállando, kisebb korban eztugy fogják fel hogy apu őket is elhagyta nem csak anyut, önbecsülest rombol, amit felnőtten is hordozhat, párkapcsolatban vagy önfeláldozo mártir lesz ill kapcsolatfüggő a szeretetet örökké kivulről keresve es folyamatosan hiányolva, vagy pedig azzal azonosul, foleg fiuknál hogy az emberek nem fixek párkapcsolatban, nem alakul ki benne tartós kötődés senki felé, voltaképp másolja a mintát felnőtten, ill a lány pedig megtalálja majd mindig magának a hasonlo lelépős fazonokat mintegy önmagát igazolva hogy ő nem szerethető.

Egyszoval párkapcsolati gondokat okoz majdan, de ez szinte jellemző is a kulturánkban, szinte nincs is olyan aki ne vált volna már el.

Ezt külsősként nezni amikor nem a kisgyerek megy rajta keresztul hanem csak mások peldait látja okozhat egyfajta félelmet abban, mi lesz ha az ő szulei is szétmennek, de amugy a saját csaladi mintajaval azonositja magát hogy anya es apa egyutt. Igazábol mások életén nem áll le filozni egy gyerek, jelentéktelen a hatása

ő nem fogja fel hogy az apja félrelép, ha csak nem tájékoztatják erről az ő szintjén, számára is érthető módon "jóakaró" ismerősök. Pl valaki közölheti vele hogy bibibi apukád másnak az anyukáját szereti a te anyukádat nem szereti sőt hazudik neki becsapja...ha valaki ezt mondaná neki, ezt így megértené, és nyilván nem tenne jót az amúgy is fájdalmas szituációban.

Ettől eltekintve annyit fog fel mint minden 4 éves egy válásban: hogy apa meg anya ezentúl nem lakik együtt, kulturált felnőttek lerendezik ezt úgy hogy a gyerek a lehető legkevésbé sérüljön pl rendszeres láthatással, jelenetek nélkül, szakember bevonásával. Sérülni mindenképp fog, de nem jobban mint bármely másik 4 éves, nem kell kiemelni attól mert ő celeb.

Egyébként ha ennyire nem bírnak a szülei nyilvánosság nélkül meglenni, nornmális munkát keresni vagy kevésbé megosztóan viselkedni, akkor ez lesz a legkevesebb ami miatt attrocitás éri majd az életben szegényt, sokkal kellemetlenebb lesz számára hogy végig egész gyerekkorában szekálni fogják a szülei miatt, mint az hogy elválnak..

3: nem igazán osztom a véleményed. Miért kellene azt tanulniuk/felfogniuk hogy állandó?

Egyébként Magyarországon a házasságok fele végződik kb válással, így bár ez is ijesztően nagy szám, túlzás azt mondani hogy nincs is olyan aki ne vált volna még el...a családunkban pl egy válás van, pedig jó angy a család, sok helyen már felnőttek a gyerekek.

*bocs "nemállandó"-t akartam írni, tehát miért kellene azt tanulniuk felfogniuk hogy a szeretet nem állandó?

én pont hogy úgy nevelem őket hogy bármit csinálnak, nagyon szeretem őket én is és az apjuk is, akkor is ha a szülők vitatkoznak

Az elvált szulők esetére értettem hogy az tanitja azt a gyereknek hogy a szeretet nem állando, ami kisgyerekre azert káros mert ők még anya apa szeretete által tudatositják magukban hogy ők szerethetőek. Egyfajta belső békesség. Ha a szülő lelép, előfordulhat az hogy a gyerek egész életében szeretetéhes marad még a párja mellett is, mert nem stabilizálodott benne az a kisgyermekkori belső önbecsülés hogy ő szerethető akármi történjék is.

Sok szulo is aki ezzel zsarolja a gyerekét hogy nem szeretlek ha rossz vagy, a gyerek énképével játszik es az életét ill párkapcsolati egészséges hozzáállását akadályozza.

Valószínűleg ez egyén függő, én csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani. 5 éves koromban váltak el a szüleim. Nagyjából normálisan is viselkedtek utána egymással, nekem is azt adták be, hogy jobb ez így mint előtte, amikor mindennaposak voltak a veszekedések, amikre konkrétan emlékszem is, hogy kisgyerekként sokszor én álltam közéjük, kiabáltam, hogy ne veszekedjenek már.

Aztán pocsék gyerekkorom volt, tinédzserként depresszióval, felnőttként önbizalomhiánnyal és kapcsolatfüggőséggel küzdöttem. Ez utóbbi még mindig tart. Úgyhogy szerintem semmiképpen sem volt rám jó hatással a válás, és az is hazugság, amit a szüleim állítanak, hogy olyan kicsi voltam még, hogy nem is érzékelhettem.