Ez normális? Valami gond van velem? Talán még nem teljesen vagyok kész az anyaságra?

A ciklusom második felében, a peteérésem után másra se tudok gondolni, mint, hogy mennyire szeretnék már terhes lenni. Naponta többször elsírom magam, elképzelem, milyen lenne a gyermekemet a karjaimban tartani, úgy érzem, ez tenné teljessé az életemet. Ilyenkor el sem tudom képzelni az életünket gyermek nélkül. Reménykedem, hogy most talán nem jön meg... Amikor megjön a menzeszem, csalódott vagyok.

Aztán mire elmúlik, és jön ismét a termékeny időszak, lecsillapodnak a hormonjaim, és kicsit elbizonytalanodom. Mármint olyan szempontból, hogy nem tudom, képes leszek-e rá, félek, milyen lesz... Mi lesz, ha nem leszek jó anya, ha nem fogom tudni megfelelően gondozni a gyerekemet stb. Ilyenkor tele vagyok kérdésekkel, aggodalommal, kétségekkel. Ilyenkor a félelem az ismeretlentől kicsit átveszi a hatalmat. És 1 héttel később megint másra sem tudok gondolni, és az minden vágyam, hogy végre összejöjjön.

Hónapok óta figyelem önmagam, és észrevettem, hogy az érzéseim szinte szabályszerűen így hullámzanak a ciklusom alatt.