Vajon ettől (is) lettünk ilyenek?

Az öcsém és én is elég racionális gondolkodásúak vagyunk, nekem az empátia sem az erősségem. Az érzelmeimet is nehezen mutatom ki.

Gyerekkorunkban nem meséltek nekünk, sokszor elzavart anyám, mikor ajándékot vittem neki (virágot, rajzot), hogy "vidd már innen azt a szemetet". Rokon családnál látom, hogy mennyit mondják a gyerekeknek, hogy szeretik őket, foglalkoznak velük. Pozitívan mutatják be a világot. Ezelőtt nem tapasztaltam ilyet, így már felnőttként jöttem rá, hogy a mi nevelésünkből mi hiányzott.

Hogyan tudnám ezt "bepótolni", helyre hozni?