Ha egy macskát nem tudok elviselni, akkor majd a saját gyerekeimet sem fogom? Lehet jobb ha nem is gondolkodom családban? 29f

Vettem egy macskát. Bengálit. Az állat őrült. Harap. Karmol. Van neki teljes felszerelése, 100 ezret költöttem csak a macskabútorokra... de a macska nem nyugszik. semmi nem érdekli, csak az, hogy a lábamon másszön fel, belémmarjon majd elrohanjon. Rákoppintottam az orrára, a fejét lenyomtam semmi hatása. Az állattól nem lehet aludni. Hiába játszom vele amikor hazaérek 2-re este 7-8-ig, ha lefekszem, csakazértból is össze vissza szaladgál rajtam és az ágyamon. kizárni nem lehet, mert akkor reggelig ordít az ajtó elött. Ma 3x beleharapott a fülembe, arra keltem, hogy belém mart és nem csak játékosan, hanem úgy, hogy annak nyoma maradt. hiába csaptam oda reflexből az elsőnél még 2x megismételte. Utána belekarmolt a szemembe! szerencsére csak felületi sérülés lett... Amióta hazahoztam kb napi 2-3 órát alszom a többit szenvedem. Nem tudok ledőlni, mert jön és szemétkedik velem. Ha nem kapja meg amit akar bosszúból odaszarok az ágyra...

A testvérem szerint, ha ezt nem tudom elviselni, akkor jobb ha családon nem is gondolkodom. A gyerek szerinte 2x ilyen durva. Mellesleg megjegyzem, voltak macskáink, és soha nem volt ilyen egyik sem. Pedig gyerekként sok cicám volt. Kiscicát amikor gyerek voltam injekciós tubusból etettem amikor az anyja elhagyta így nevelgettem.... örömmel tettem és az a cica kedves volt, SOHA nem mart meg, vagy ha igen akkor én provokáltam ki a játékkal. De ez más... itt valami nincs rendben.