Miért van az, hogy sehogy sem jó?

Tudom, h mindenben a jót kell keresni, a jó oldalát nézni a dolgoknak, pozitívan gondolkodni stb. Ezekkel mind tisztában vagyok és a környezetemben élők nagy többsége is. Mégis azt látom magam körül (magamat is ideértve), h a legtöbb embernek nem jó, úgy ahogy van. Pl. aki gyesen/gyeden van pici baba mellett fáradt, nem tud pihenni, ha már a baba nagyobbacsak akkor bejön az "unalom", a szellemi tevékenység, társaság hiánya. Aki baba mellett tanul vagy dolgozik, az is folyamatosan panaszkodik, h fáradt nincs idő a gyerekre stb. Akinek már ovis, sulis a gyereke és mellett dolgozik, az maga a pokol. És itt nem a nagycsaládosokra gondolok, hanem 1-2 gyerekesre. Folyamatos rohanás, kapkodás, mókuskerék. Aki nem dolgzik mert pl. nagycsaládos vagy egyszerűen csak megengedhetik maguknak anyagilag az sem elégedett, mert ő meg már úgy csinálna valamit, csak bizonyos okokból nem tud.

Szóval ilyenre gondolok, h sehogy, semmilyen élethelyzetben nem jó, vagy inkább sosem elég jó. Ki mit gondol erről?