Másnak is ennyire tönkrement a kapcsolata a baba születése után?

Saját tapasztalatom,és az itt olvasottak alapján is azt mondhatom,hogy a házasságok a gyermek születését megromlanak.Nem tudom mi a gond,rosszul állnak hozzá az anyák,és az apák is,nem gondolkodnak előre,hogy ha meg van a pici akkor mi lesz?!:(

De amit állíthatok saját tapasztalatból az az,hogy nincs minden veszve,tekintsd úgy mint egy hullámvölgyet,mert amikor már nem szopizik a kicsi,nem függ tőled annyira,egyedül alszik el,apa is jobban el tud játszani vele,mert lehet birkózni,hintázni,sétálni együtt akkor hirtelen pozitív irányba tudnak megváltozni a dolgok.

Amit ajánlanék neked,az az,hogy dolgozz ki egy napirendet,és azt alakítsd úgy,hogy minden nap 1 órát tudj kettesben is tölteni a férjeddel,mert most sajna háttérbe szorul.Ő is csak ugyan azt érzi most mint te.

Bár én is így tettem volna.....((

szegénykém:( tudom miröl beszélsz, apám velem se foglalkozott egyáltalán, mindig azt várta, hogy anyám körbeugrálja és a szerencsétlen meg is tette, aztán ennek persze én ittam meg a levét.

Nagyon sok pasi ilyen, képtelen váltani, hogy a gyerek sokmindent megváltoztat. Miért nem csinálja veled közösen a dolgot? Nálunk a párom minden picivel kapcsolatos dologból kiveszi a részét, akár pelenkázásról, etetésröl, fürdetésröl van szó. És azalatt is tudunk egymással is foglalkozni. A férjed ennyire nem szereti a gyerekét vagy miért idegenkedik töle? Nem várhatja el, hogy mindig te járj a kedvében. Tudnia kellene alkalmazkodni. Gondolom mielött vállaltátok tisztában volt vele, hogy semmi sem marad a régiben. Akkor viszont tök jogtalan a viselkedése, és nagy szemétség veletek szemben.

Tudom, hogy az anyagi dolgok miatt együtt kell maradnotok, szüleimnél is így volt. Rohadt egy dolog, dehát ebben az országban csak nyomor van. A hitel közös? Szüleid nem tudnak segíteni?

22/L

Próbáld megértetni vele, hogy az, hogy mennyit tudsz foglalkozni vele, kizárólag attól függ, hogy mennyit segít be a háztartásba és a gyereknevelésbe. Ha te látod el 100%-ban a háztartást és a kicsit, akkor sem időd, sem erőd nem fog rá, vagy egyáltalán bármi másra maradni. Ha viszont hajlandó részt venni az otthoni teendőkben, ergó terhet vesz le a válladról, a saját életét is megkönnyíti.

Persze az hogy mennyit tud besegíteni, nyilván függ attól hogy mennyit dolgozik, milyen időbeosztással. Pl. ha éjszakás nyilván nem várható el hogy már reggel otthon tüsténkedjen, vagy ha több állása is van, 12 órás műszakot nyom, heti 7-ből 6 napot dolgozik, fizikai munkát végez, akkor több pihenésre van szüksége, erre muszáj tekintettel lenned. Viszont a heti 5 x 8-10 órába azért bele kell hogy férjen a család is.

Úgy gondolom nem ott hibáztál, hogy nem foglalkoztál a pároddal eleget a gyerek születése után, hanem ott, hogy a pici érkezése előtt 100%-ban kiszolgáltad, körülugráltad. Szerintem ezt nem szabad, ne cselédnek szegődjünk el, amikor párt választunk.

Másrészt a gyerekek sem egyformák, vannak olyanok akik nagyon nyugisak, nem hasfájósak, később nem annyira mozgékonyak, kezdettől egyedül is jobban elvannak, jobban alszanak, nem betegesek, természettől fogva jobban szót fogadnak, stb., ők azért kevesebb energiát igényelnek az anyukától, kevésbé fárasztják le fizikailag és szellemileg egyaránt.

A harmadik a férj-kérdés, ahol besegít az apuka a pelusozástól kezdve a fürdetésen át az etetésig, később viszi sétálni, játszótérre, stb. a gyereket, vagy akár felporszívóz, elmosogat, leugrik a boltba, stb., ott azért jóval flottabbul mennek a dolgok és mindjárt több idő jut az élvezetesebb dolgokra, pl. egymásra.

Ezeket azért írom le, hogy ne feltétlenül magadat hibáztasd a történtek miatt, mert nagyon sok tényezőn múlik, hogy hogyan alakul a pár kapcsolata. Szerintem egy fiatal nő sem azért foglalkozik keveset a párjával mert egy önző dög, hanem mert az egyéb feltételek egyszerűen lehetetlenné teszik. Ha csak ezt a fórumot megnézed, azok az anyukák ahol segítőkész a férj vagy áldott nyugis a kicsi még sosem tettek fel a Tiédhez hasonló kérdést.

Az első vagyok,olvasom,hogy sokat beszéltél már vele ez ügyben.Én is így voltam.Tudod a szó elszáll...

Én írtam a napirendet amibe belekerült,az,hogy délután apa játszik az udvaron a gyerkőcökkel,este pedig ő fürdeti őket,amíg én összepakolom a konyhát.

Húzta a száját nem mondom,de amikor 1/2 9-kor,letusolva mellette csücsültem az ágyban akkor rájött,hogy ez eddig miért nem volt lehetséges.:)

A napirendünk ki van téve a hűtőre,bármikor belepillanthat.

Hülyeségnek hangzik,de ajánlom neked.

Szia!

Az én esetem is hasonló volt,szerencsére sikerült helyre hozni mindent!Leírom,hogy mi volt a probléma és hogy oldottam meg.Van egy 5 éves fiam (előző kapcsolatból) és egy 7 hetes fiam.A páromat mindig kiszolgáltam én is.Ebben nincs is semmi probléma.Haza jöttünk a kórházból és feje tetejére állt a világ.Nem volt időm semmire,csak a gyerekeket rendeztem,fejtem és nem haladtam a házimunkával.A páromat teljesen elhanyagoltam testileg,érzelmileg egyaránt,ami persze nem volt szándékos.Egyszer átjött a szomszédasszony baba nézőbe és megkérdezte a páromat miért nem segít a baba körül.A válasz:"Nem lehet vele kalapálni,fúrni.Nem tudok mit kezdeni vele!"És itt értettem meg,hogy miért nem veszi a kezébe,csak rá-rá pillant.Ettől függetlenül tudom hogy szereti a picit.Mivel a párom nem jött be a szobába babázni,mi mentünk ki a konyhába etetés után büfiztetés közben.Nekem ki kellett mennem wc-re és a kezébe adtam,de ahogy vissza mentem át is vettem a gyereket nehogy azt érezze akarata ellenére ráerőltetem.Aztán azt vettem észre,hogy éjszaka ha felkel a párom,benéz a kiságyba és egyszer meg is simogatta a picit (azt hitte alszom).Most már magától felveszi,ha sír míg én fürdök.Biztos vagyok benne hogy a férjed szereti a babátokat,csak a nők a terhesség 9 hónapja alatt testileg,lelkileg,érzelmileg felkészülnek a babára,a férfinak is 9 hónapra van szüksége,csak nekik a szüléstől számítva.Talán féltékeny a picire,mert vele többet foglalkozol,ami persze érthető.Ennyit a picikről!

Szerintem azért nem becsül mint nőt,mint gyermeke anyját,mert te sem becsülöd őt mint férfit.Egy férfi a gyomrára és a nemi szervére a legérzékenyebb.Talán elhanyagolva érzi magát.Mi sem tudtuk megbeszélni a gondokat és miután utálok veszekedni valami megoldást kellett keresnem.Hasfájós a pici,a nagy egész nap nyaggat,a párom meg duzzogott,egész addig amíg nem szántam rá egy kis időt.Ha az udvaron dolgozik viszek neki kávé vagy teát,adok egy puszit és átölelem,éreztetem vele,hogy nem csak azért van rá szükségem,hogy eltartsa a családot és a ház körüli munkákat elvégezze.Szükségem van rá mint apa,férj,barát,szerető,férfi hiszen mindegyik ő egy személyben.Neki is szüksége van rám,nem mondja de tudom.Este meg akár milyen fáradt vagyok akkor is szánok rá fél órát,hiszen jár neki.A gyerekek miatt is felkelek ha fáradt vagyok,mert fontosak nekem.A párom is fontos hiszen tőle kapom az érzelmi,testi,lelki és anyagi biztonságot.Semmit sem kapunk ingyen az életben.A hűségnek,a szeretetnek,a bizalomnak,a nyugalomnak,... mindennek van ára.Nem egyszerű megfelelni mindenkinek,de nem lehetetlen és ha nem kényszerből teszed,sikerülni fog.A szavak semmit sem érnek.Hiába mondod,hogy szereted,ha nem érzi.Csak egy váratlan puszi,egy ölelés csak úgy,minden ok nélkül és meglátod sokkal jobb kedvvel fekszetek le este.Ha elmegyek mellette megsimítom a hátát és látom rajta,hogy jól esik neki.Nem kell megállnom,nem szakítom félbe a munkámat és közben éreztetem vele,hogy nem nézem levegőnek.Ezek az apró figyelmességek fontosabbak,mint egy éttermi evés vagy az órákon át tartó beszélgetés.Hiába beszéltek a problémákról,ha utána egyikőtök sem tesz semmit.

Remélem tudtam segíteni és sikerül helyre állítani a családi békét.