Irigy vagyok minden kismama barátunkra, hogy tudnám ezt legyőzni?
Jópár hónapja próbálkozunk párommal hogy az első babánk összehozzuk. Sajnos teljesen sikertelenül.
A baráti társaságban eddig 4-en jelentették be a babát ez idő alatt. Mindenkinek elsőre összejött volt egy akinek megszakítással sikerült. Van akinek ez már a második baba és mind a kettő elsőre összejött.
Rettentő irigy vagyok rájuk, még a hányást is irigylem. Nem tudok igazán örülni az ő babájuknak. Pedig szeretnék de annyira igazságtalannak érzem, hogy csak nekünk nem sikerül. Beszélgetni sem tudok velük erről igazán, hisz nem tudják milyen minden hónap a negatív teszt vagy a mensi felett keseregni. Nem tudják mennyire fáj minden hónapban a sikertelenség. (Talán azért is mert semmi másban nem voltam még sikertelen, egy igazi tervezős vagyok aki ha elhatároz valamit azonnal megteszi, ezt meg hiába határoztuk el mégsem jön)
Nem akarok ilyen keserű lenni. De rossz olyanokat hallani egy kismama szájából, hogy "jajj ne aggódj eljön a ti időtök is" mikor én már rég próbálkoztunk mikor ő még csak nem is gondolt rá, most mégis neki kerekedik a pocakja...
Bocsi, ha hosszú lett, csak jól esett kiírni magamból. Kivizsgálásra januárban megyünk szóval teszünk érte.
Mivel tudnám ezt a feszültséget feloldani?
Köszönömn a válaszokat! Valahol picit jobban érzem magam, attól hogy ez másnál is előfordult és nem én vagyok az undok.
Természetesen előttük nem mutatom, meg örülök is nekik, csak hát keserédes a dolog.
Tudják, hogy próbálkozunk de azt nem igazán tudják, hogy ez engem ennyire megvisel. Nem szívesen beszélek erről. Mindenesetre türelmesnek kell lennem.
Szia!
Én valahol megértem az érzéseidet.
Mi majdnem 6 évig voltunk benne.
Volt ám minden.Nem csak az amit te is leírtál.
Sok mindenen mentünk át nem csak testileg lelkileg is.De nálam az utolsó pár év tett be igazán.Sírógörcs,hiszti,ideg baj bánat,irigység ,fájdalom.
De túl kell lépni ezen.Tovább lendülni.
Sok kitartást kívánok nektek!
Én is megértem teljes mmértékben a félelmeidet.
Nekünk 1 év után sikerült, persze már előtte is szerettünk volna, de ház vásárlás előtt voltunk.
Nekem a legnagyobb félelmem talán az volt, hogy nem fog sikerülni. Kiderült, hogy cisztáim is vannak. Szóba került a meddőség, nincs peteérésem és természetesen akkor derült ki, hogy 2 barátnőm is kisbabát vár.
2-3 nap kellett, hogy túltegyem magam rajta, póbáltam nem irigy lenni, de egyszerűen nem jött össze. Nem tudtam önfeledten megkérdeni: "Hogy vagyTOK?" Egy irigy dögnek éreztem magam, de nem tudtam megjátszani magam. Én direkt nem mondam senkinek, h próbálkkozunk. Nem akartam, h mindenki kérdezősködjön, na sikerült, na van már valami?
Most végre én várok kisbabát és a sógornőm is nagyon szeretne. Nem kérdezek, nem faggatom, nem osztogatok "jótanácsokat". Ha szeretne beszélni erről, elmesélném neki a mi kálváriánkat, de teljes mértékben megértem őt.
Szóóval csak fel a fejjel. Legyetek együtt, amikor kedvetek van. Foglald el magad! :)
Ha nekünk sikerült, nektek is fog. Remélem, 1-2-3 hónap múlva töltöd a pozitív tesztedről a képet! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!