Nem tudom eldönteni, hogy túlreagálom, vagy igazam van? Babát várok. A baba apjával távkapcsolatban élünk. Ő elvált, van két gyereke. A bíróság szó szerint kisemmizte.

Szerintem nem reagálod túl.

Felháborítónak tartotm,hogy Téged,aki a szíved alatt hordja az ő gyermekét,nem vállal fel.

Szégyellje magát!

Szerencsére nem tudom,hogy milyen nehéz egyedül egy gyerekkel,de ennél biztos jobb.

A baba mindig ott lesz Neked,Te leszel neki a MINDEN,ha a párodnak vagy minek nevezem őt,nem vagy az.

Ez szomorú!

3,5 hós kicsi fiú anyukája

sajnos nem reagalod tul :S

beszelj vele, komolyan.

Tényleg nagyon fontos lenne megbeszélni vele ezeket a dolgokat, mert minél több idő telik el, téged annál több dolog és annál jobban fog zavarni. Neki persze mindezt észre kellene vennie, elég nagy baj eleve, hogy nem teszi...

Viszont! Mind a gyerek, mind a ti jövőtök érdekében erősen el kellene gondolkodnotok az összeköltözésről. Felnőtt emberek vagytok, teljességgel érthető, hogy babát vállaltál már, de ahhoz, hogy a párod igazán a sajátjának tudja tekinteni, úgy, mint a másik kettőt, illetve ahhoz, hogy a baba apjaként ismerje meg őt, végül de nem utolsó sorban, hogy te ne érezd azt, hogy egyedül vállaltad ezt a gyereket, mindehhez minél gyorsabban össze kellene költöznötök, családot alapítanotok. Mert véleményem szerint így teljes a kör.

Miért éltek egyáltalán külön?

Tudom, biztosan külön-külön megvan mindkettőtöknek már a saját élete, hiszen nem húsz évesek vagytok. Viszont ha ezt az egész kapcsolatot komolyan gondoljátok, akkor valamelyikőtöknek fel kell tudni áldozni a korábbi életét, házát, mert a másikkal közös életetek, a gyereketek kellene, hogy a mindent, a jövőt jelentse nektek. Nem a korábbi. (Vagy akár közös megegyezéssel valahol félúton letelepedni.)

Egyáltalán nem reagálod túl! A te gyereked épp úgy gyerek, mint a nagy gyerekei. És milyen hülyeség már, hogynem tudnak rólad, nehogy sérüljenek??? Ettől ugyan nem. Nagyon sok gyereknek válnak el a szülei és élnek új kapcsolatban, de nem ez az amitől sérülnek, hanem a szülők marakodása, a válás körüli hercehurca, az, hogy szétesik a családjuk. De nem az új kapcsolat. Mondd meg neki, hogy mostmár vállaljon fel téged, és a gyerekét is, mert ez jár! Nehogymár úgy kezeljen téged, mint egy szégyellnivaló titkot. És amúgy nagyon sajnálom, hogy a bíróság kisemmizte, de ha lenne vér a pucájában, akkor újra bírósághoz fordulna, és megmondaná, hogy úton van a következő baba, és annak az eltartásához is hozzá kell járulnia. Ugyanis azt a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy egyik gyereknek se jusson kevesebb. Ha a te gyerekedet ő is elvállalta, akkor kutya kötelessége hozzájárulni a költségeidhez.

De nem akarlak elkeseríteni, szerintem kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy egyedül leszel a picivel, mert mint ahogy mondod, távkapcsolatban éltek, szóval nem hiszem, hogy ezen ő nagyon változtatni akar. Én is egyedül voltam már amikor szültem, és van egy nagy előnyünk azokhoz képest, akik később maradtak egyedül a babájukkal, gyerekükkel: mi ebbe szokunk bele, nem kesergünk azon, hogy mennyivel könnyeb volt amíg volt kire számítani, mert megszokjuk, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.

Ha gondolod írj privit, szívesen segítek neked olyan téren, hogy én hogyan oldottam meg a dolgokat egyedül a picivel, meg egyáltalán, ha beszélgetni van kedved, írj csak nyugodtan.

Ne allitsd valaszut ele, mert szukseged van ra, es lesz is. Hidd el egy gyerekkel nagyon nagyon nagyon nehez egyedul lenni.

Amikor terhes lettel hogy reagalt? Orult? O is akarta a babat? Az oszinte valaszokat csak TE tudod es O.

Mar a terhesseged elejen is tavkapcsolatban eltetek?

Ha igen, akkor az elejen kellett volna okosnak lenni!

De az hogy lehet hogy tavkapcsolatban eltek es te megtartod a babat? Te hogy kepzelted ezt az egeszet?

Bocs de nem ertem.

Kulonben en is voltam egyedul a kisfiammal, en nem kivanom azt az erzest senkinek. Egy orok eletre a lelki vilagom serult. De most egyutt vagyunk, es remelem hogy mindig maradunk is.

Sok sok szeretetet NEKTEK!

Én és a párom most várjuk első közös gyermekünket. Ő is elvált. 3 gyermek apja. SAajnos a gyarekekkel nem úgy sikerül tartani a kapcsolatot, mint ahogy gondolta. A gyerekei 15, 13, 10 évesek. És haragszanak apura amiért elment. Velem él azóta. Engem úgy isten igazából nem kényeztet, de odafigyel rám. Azt mondja, most én vagyok a legfontosabb meg a baba. Irtó jól esik ezt hallanni. Viszont nekem néha megszakad a szívem, amiért nem tud találkozni a 3 gyermekével. És néha lelkiismeretfurdalásom is van e miatt. A párom megnyugtat, hogy az ő gyerekei, az ő gondja.

Nagyon sajnálom, hogy Veled ilyen a párod. Szerintem remek apukája akar lenni a másik 2 gyermekének. És úgy gondolja majd te megértő leszel.

Ha nem mondja el a gyermekeinek, akkor nem vállalja fel, felelőtlen. Igazból nem tudom mi segítene ezen a problémán, de valószínűleg boldogabb lennél a babával egyedül.

Mert ha tényleg szükséged lesz rá, akkor ő hol lesz?????

Miért tagad le téged? Ezeken kellenne nagyon sokat gondolkodni.

Sajnálom.......nagyon.

Sok boldogságot.

35 hetes kismama