Ha a megcsalásra mindig az a válasz, hogy döntés kérdése és nem vagyunk ösztönlényeg, a gyerekvállalást miért mindig az ösztönökkel magyarázzák?

Hogy miért szeretnék gyereket? Mert ez az élet rendje. Mert anya szeretnék lenni. Nem azért, mert ez ösztön.

Egyáltalán semmi köze az ösztönnek a gyerekvállaláshoz. Az egy tudatos döntés (legalábbis normális embereknél). Ha ösztön lenne, és nem tudatos döntés, akkor nem védekeznének az emberek, és potyogtatnák kb évente, és minden családban lenne 10-15 gyerek.

És szerintem ott már baj van, ha a hűség döntés kérdése. Legalábbis ha szereti az ember a párját, akkor esze ágában sincs megcsalni. Nekem sosem jutott eszembe úgy nézni egy férfire, hogy megcsalnám vele a férjem. Pedig 13 éve vagyunk együtt. Szóval nem kell tudatosan döntenem, mert a szívem vagy ösztönöm???) a férjemhez húz...

A gyerekvállalás is döntés.

Az ösztönök miatt van, hogy akarjuk, vágyunk rá, de normális esetben felmérjük a lehetőségeket, hogy fel is tudjuk nevelni.

Nem ösztönből szültem, az fix.

Tudatos döntés volt a kitől és a mikor is, ahogy egyáltalán eleve az is, hogy legyen gyerekünk vagy sem.

Tetszik a kérdésed:)

Nézd, a gyerekvállalásnak több oldala is van. Többféle ember él a világon, mindenki másképp vélekedik. Én a gyerekvállalással kapcsolatban az embereket több csoportba osztanám, az alapján amit eddig tapasztaltam, láttam , olvastam.

1.Ösztönlények

2.Tudatos gyerekvállalók

3.Probléma esetén passzívak

4.Probléma esetén aktívak

5.Tudatos gyerektelenek

Az 1. csoportba tartozók pusztán ösztönből szülnek gondolkodás, mérlegelés nélkül, bele akár a legnagyobb szegénységbe is, a putriba , omladozó, penészes stb otthonba, 1-2 szobában lakik 8-10 ember, hogy aztán tarthassa a markát a segélyekért, és sajnáltassa magát a tv-ben, adományért könyörögve. Ilyen helyen van legtöbbször sok, 4-6-8-10 gyerek. Ilyen emberektől te ne várd el, hogy uralkodjanak az ösztöneiken, amikor józan gondolkodásra is képtelenek.

A 2. tábor az, akikben megvan az ösztön, vagy inkább nevezzük gyerek utáni vágynak. Itt már van intelligencia is, és akkor vállal gyereket, ha van megfelelő háttere a dolognak. Pl stabil házasság vagy kapcsolat, stabil anyagi háttér, megtakarítás, fix munkahely, ilyenek.

3. Vannak azok akik némi akadályba ütköznek a gyerekvállalás kapcsán, bár az alap vágy nem hiányzik belőlük. Csak természetes úton problémás a dolog, végül mégis úgy döntenek, hogy, mesterséges módokon nem próbálkoznak, elfogadják a helyzetet, és élik tovább boldogan az életüket, mert nem úgy álltak hozzá egyébként sem, hogy mindenképp a gyerek az élet rendje,/értelme, nem társadalmi elvárásból akarták, csak mert az ismerősök nyaggatták őket mikor lesz már gyerek, és nem ragaszkodnak hozzá görcsösen, hogy legyen, nekik jó gyerek nélkül is.

4. Itt jön még egy tábor, akiknek gondjaik vannak, de kezelésekre, lombikra járnak, vagy épp örökbe is fogadnak.

5. És van az utolsó csoport, ahol azok vannak akik határozottan nem akarnak gyereket. Ide tartozunk mi is a férjemmel.

Aztán, hogy kikből lesznek jó szülők, és kik "nevelnek" elkényeztetett kis szörnyet a gyerekükből, az a jövő zenéje.

Mi 10 éve együtt vagyunk, soha nem akartunk gyereket, számunkra kész rémálom lenne. Igen, szívásnak élnénk meg, pontosan ezért is nem vállalunk, mert tudjuk, hogy így éreznénk magunkat. Fontos a kapcsolatunk, a munkánk, és a szabadságunk, illetve a barátaink. Csak ezekre szeretnénk koncentrálni, szabadon szeretünk élni, kötöttségek nélkül. Nekünk csak nyűg , probléma, és felesleges stresszforrás lenne egy gyerek. Se kedvünk, se energiánk, se szükségünk nincs rá a boldog, teljes élethez, és anyagilag sem mindegy a dolog.

Viszont, mi vagyunk annyira kulturáltak, hogy nem kérdőjelezünk meg senkit aki gyereket akar, nem próbáljuk meg lebeszélni róla, és pláne nem sértegetjük a másikat amiért ő úgy döntött, hogy másképp éli az életét. Ezzel ellentétben minket sokszor támadnak amiért nem akarunk gyereket, önző szemeteknek kiáltanak ki, és sokszor megkaptuk azt is, hogy akkor dögöljünk meg egyedül, ha ilyen undorítóak vagyunk. Más ismerőseink is vannak akik nem akarnak gyereket, és ők is ilyen támadásokról számolnak be rendszeresen. Sosem értettem, hogy ez miért fáj bárkinek is, mi szüksége van erre? Hogy sok ember miért ilyen agresszív a gyereket nem vállalókkal. Nem tudom, talán a frusztrációjukat akarják levezetni? Vagy ha ők megbánták, hogy gyereket vállaltak, másnak se legyen jó? Nem értem.

És akkor itt merül fel, egy egyébként teljesen jogos kérdés, hogy a gyerek nem vállalás miért önző?

Nem én csinálok egy másik embert azért, hogy a saját egyéni vágyaimat kiéljem!!!!

Míg az aki gyereket vállal ezt teszi, és ezért teszi, mert ő gyereket akar nevelni, anyává-apává akar válni, ezért életed ad egy másik embernek aki nem kérte azt az életét, csak megkapta. Ennyit azokról, akik szerint a gyerekmentesek önző dögök.

"Nem én csinálok egy másik embert azért, hogy a saját egyéni vágyaimat kiéljem!!!! "

Ez nagy igazság. Ha a gyerektelenség önzésnek számít a társadalom szemében, akkor a gyerekvállalás is az.

Egyébként pedig, szerintem akkor döntés kérdése a hűtlenség, ha már érzelmeket nem táplálsz a párod iránt társként. Akkor eldöntöd, hogy gerinces embernek tartod e magadat aki nem veri át a másikat, tiszteled-e őt, elég fontos -e a kapcsolat, szereted-e emberként legalább annyira, hogy ne alázd porig azzal, hogy félredugsz, vagy hagyod az egészet, nem számít se az aki évek óta kitart melletted, se az együtt töltött idő, se az hogy tükörbe tudj nézni anélkül, hogy odaköpnél, és mész a vágyak után.

Én azt gondolom, hogy aki szereti a párját, az azért nem csalja meg, mert szereti, és eszébe sem jut, hogy másvalaki lehet potenciális partner. Őket csak embereknek, ismerősöknek, max barátoknak látja, semmi többnek.

És ahogy az előző írta, vannak akik szimpla ösztönlények és úgy szülnek, és vannak akik sokkal felelősségteljesebbek és tudatosabbak. Ide tartoznak azok is akik átgondolják, mikor, kivel, milyen háttérre vállalnak gyereket, és azok is akik úgy döntenek, hogy nekik semmiképp nem kell gyerek. Az ösztönlényektől pedig tényleg nem várhatsz semmit.