Ki mit gondol erről, vélemények?

Előfordult nálam is. Ez volt a végső eszköz. Ez az egy hatott is (4 éves). Nem érdekel, mit gondolnak mások. Mivel nem verem a gyerekem.

A gyámügy sem keresett meg.

Mindenki nevelje, ahogy akarja, amíg az bizonyos keretek között marad. Van olyan lelki terror, ami durvábban hat a gyerekre, mint 1 fenékre csapás. El lehet dönteni, melyik a jobb...

Egy kis fenékre csapást nem ítélnék el. Nem foglalkoznék vele, nem gondolnék semmire.

Viszont a nyakleves (nálunk pofont jelent) számomra nem elfogadható.

Azt gondolnám, biztosan nyomós oka volt rá.

A mai világban már otthon se csapunk a gyerek fenekére, nem hogy nyilvánosan. Ha már ide fajul a dolog, ott már azért nem csak egy kis nyafi volt.

Eddig még soha nem kellett ehhez folyamodnom. De nem mondom h könnyű volt, és azt sem h nem fog előfördulni.

Én biztos nem ugranék neki a játszón egy szülőtársnak azért mert a gyereke fenekére csap (sokadik, rászólás, figyelmeztetés után)

Sose utottek meg, megis szot tudtam fogadni mindig. Egyertelmuen elitelem.

Ha engem tudtak ugy nevelni eroszak nelkul, hogy soha nem volt velem semmi baj, akkor mast is lehetne. Erdekes modon, ertelmesen elmagyaraztak mindent, hogy mit, miert nem szabad, vagy miert van, es megertettem. A gyerek nem hulye, csak meg kicsi.

2-es válaszolóval teljesen egyetértek.

Az a baj a mai társadalomban, hogy egyáltalán nem nevelik a gyereket, nem foglalkoznak velük. A 2 évesre azért nem szólnak rá, mert még pici, a 4-5 évesre, mert még pici, a kisiskolásra meg azért, mert "úgyse használ", "nincs időm vele foglalkozni", "hagy tombolja ki magát, úgyis nyár van/téli szünet van...stb.", mindig találnak valami kifogást, hogy miért nem szólnak rá, aztán meg pislognak, hogy a 12 éves kis tini lány sz@rik a szülője fejére, nem hallgat rá, visszabeszél úgy, hogy régen azért szíjjal vertek volna, stb.

Szabályok már kicsi kortól kellenek a saját szintjükön az ő érdekükben is. Nehéz betartani, meg megtartani a türelmet, de inkább egy fenékre csapás és hazarángatás a játszóról, ha nem fogad szót, minthogy elkanászodjon vagy a kocsi alá fusson, vagy bármi.

én is azt gondolom hogy azért van különbség aközött hogy valakit rendszeresen vernek és aközött hogy néha rácsaptak a fenekére.

rengeteg olyan esetet látok amikor a gyerek hisztizik,vagy olyan dolgot csinál ami elfogadhatatlan..-na ilyenkor nem gondolok semmi rosszat a szülőről ha ilyen esetben rácsap a fenekére.

Én is próbáltam annó ezt mellőzni..de volt hogy előfordult hogy én is ehhez folyamodtam.

És nem lett lelkisérült sem emiatt.

"Ha engem tudtak ugy nevelni eroszak nelkul, hogy soha nem volt velem semmi baj, akkor mast is lehetne"

Csak tudod a gyerekek nem robotok, hogy mindegyiken ugyanaz a szoftver fut. Hanem minden gyerek különböző személyiség, különböző habitus. AMi az egyiknél működik, a másiknál nem...

SZóval lehet, hogy te egy áldott jó gyerek voltál alapból, ezért könnyű volt veled. De vannak akaratos, hisztis gyerekek. ÉS tudod egy 2-3 évesnek hiába állsz neki megmagyarázni a dolgokat egy jó kis hiszti közepette, sokra nem mész vele.

Nem leszek népszerű ezzel a cikkel, de már leszarom:

[link]

Szerintem egy szülőnek a tekintélyt nem jó erőfitoktatással kivívni a gyereknél. Tudom, hogy piszok nehéz néha (nekem is van egy kétévesem), de alapvetően nem tartom jó módszernek. Biztos, hogy abban a pillanatban hatásos, de hosszútávon én károsnak tartom. Engem sem ütöttek meg soha a szüleim, még popón se csaptak, mégis tiszteltem és tisztelem őket.

Egy kis popón legyintést én egyébként nem tartok akkora bajnak, de csak erős indokkal, pl ha a gyerkőc veszélyezteti magát vagy mást, esetleg a testvérét.. nem tudom, de biztos, hogy van olyan szitu, amikor helytálló egy fenekelés - de nem izomból, nem idegből - tehát nem verés!

Viszont lehetőleg én elkerülném ezt nyilvánosan, ugyanis bármilyen kicsi is, mindenképp megalázó neki az, ha mások előtt látják el a baját.

Tehát csak azért, mert a bolt közepén kitör a hiszti egy szelet csokiért, nem vágnék le egyet a gyerekemnek - főleg nem mindenki előtt, de amúgy sem.